KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A buharai festő

Zsenits Györgyi

 

Az igazhitűek közül csak nagyon keveseknek adatik meg az a látomás, amely a buharai festőnek kiskorában megadatott: egy álomváros légies káp-rázata. Evvel a rendkívüli előjellel indul el rögös útjára Mani, a csodalátó, s később csodákat alkotó kisfiú. A többször is előbukkanó, majd sejtelmesen szertefoszló fantomkép Csontváry Taorminájára emlékeztet. Kétségtelen, hogy Tolomus Okejev képzőművészeti ihletettséggel dolgozza fel az évszázadokkal ezelőtt élt névtelen buharai mester legendáját. Fény és árnyék, vízió és valóság finom szövedékéből lép elénk az elrabolt üzbég szépség, akit erőszakkal tettek anyává; a kézművesmester apa, aki olthatatlan szerelemre gyullad rabnője iránt (eléggé perverz érzelemmel, hiszen nyakbilincsben őrizgeti vásárolt feleségét). Ebből a frigyből születik meg Mani, a csodagyerek. Maninak kamaszfejjel kell megélnie nagy tragédiáját: irigyei megnyomorítják jobb kezét.

Sajnos, tünékeny a képi varázs, amely néha percekre megérinti a nézőt. Némi habozás után a rendező történelmi kalandfilmet kerekít a színpompásan illusztrált egzotikus alapanyagból. Ám a dramaturgiai hiányosságok miatt még ilyen minőségben sem lehet maradéktalanul élvezni a filmet. Szépséges képei gyakran egy turisztikai prospektus állóképeivé merevednek.

Buhara ódon városközpontjában csaknem ugyanúgy folyik tovább az élet, mint öthat évszázaddal ezelőtt. Mani festményei és építészeti remekei egy valóságos álomváros részei lettek. Hogy többen indulnának el megtekinteni a film láttán, az mindenesetre bizonyos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4939