KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Ösztön

Mátyás Péter

 

Bizonyára mindenki emlékszik még A bárányok hallgatnakra, a megszállottak pedig a Gorillák a ködbenre is. Akik kíváncsiak, ad absurdum, hogy mi történik, ha e kettőt keresztezzük, most választ kaphatnak.

A kiváló antropológus két évet tölt Afrika dzsungelében a gorillák között, míg a kiválasztott csapat lassacskán befogadja őt, végül a csoport teljes jogú tagjává válik. Amikor vadászok találnak rájuk, a kíméletlen küzdelemben két embert megöl és másik hármat megsebesít. Elfogják és Amerikába szállítják, ahol egy börtönben pszichológiai vizsgálatnak vetik alá. Milyen illuzórikus is az ember „társadalmi viselkedése”, normarendszere az állatvilágból örökölt, természetes ösztöneinek árnyékában, ahol a drámai feszültséget az emberi és az embertelen szembeállítása, felcserélhetősége jelentené. A konfliktust azonban most a közhelyek gyűjteményévé fokozzák le. Senkit sem ér váratlanul a gondolat, hogy az embernek meg kell tanulnia harmóniában együtt élni a természettel, hogy a vadaknak az állatkert nem ideális otthonuk, hogy a szülő és gyermek között igazi érzelmi viszony szükséges. Sok az ismerős, más művekből visszaköszönő momentum is. Déjà vu érzésünk van, és nemcsak a Tarzan-filmek áthallásai miatt. Párhuzamokat fedezhetünk fel A farkasokkal táncolóval, ahol egy magasabb civilizációjú ember feladja korábbi énjét, és felveszi a helyi szokásokat, az eredendőbb létállapotot. A nyomasztó környezet a pszichiátriai intézetben a Száll a kakukk fészkére, míg a doktor és a páciense között egyre inkább elmélyülő, egymásrautalt viszony az Ébredésekre emlékeztet. A mindig tetszetős őserdei képek és az állatok tanulmányozása közben ott érezzük Sigourney Weaver mosolyát (Gorillák a ködben), az emberi élettől elvadult, démoni erejű antropológus (Anthony Hopkins) alakjában pedig végig kísért egykori sikere, Hannibal Lecter szelleme. A gonosz civilizáció és az ősi, tiszta természeti állapot durva és sematikus szembeállítása, a túlfűtött, érzelgős jelenetek – a színészeken kívül itt a majmok is sírva fakadnak – nem pótolhatják a hiányzó cselekményt. A néző is könnyekkel küszködik, amikor hősünk megtanulja a gorilláktól a család szerepének fontosságát, és felismeri, hogy a civilizált élet mögött a hatalom birtoklása és a szabadság feladása áll. De ezek már nem a meghatódás könnyei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4576