KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Spionfióka

Zsenits Györgyi

 

A hullák száma alapján kezdetben azt hihetjük, hogy szabályos krimit látunk, néminemű giccs-beütéssel. Valaki irtja a közöspiaci pénzügyminisztereket, évezredünk utolsó esztendeiben, az Egyesült Európában. Hogy ki lehet a jeles államférfiak bősz fejvadásza, azt a „spionfiókának” kell kiderítenie; mely feladatának ő – némi arckormozódás árán – maradéktalanul eleget is tesz. Ennél többet pedig igazán nem várhatunk egy szívdöglesztően szép és lefegyverzően jómodorú bukott diáktól.

A parodisztikus elemekben bővelkedő krimi valamivel többet nyújt e kommersz műfaj kívánalmainál; viszont valamivel kevesebbet annál, hogysem valódi krimiparódiának tekinthessük. A rendező féktelen ötletrohamai és elképesztően szertelen ugrándozásai helyszínek, végletes jellemű szereplők és különböző korok technikatörténeti furcsaságai között néha már-már az abszurdba hajlítják a kémhistóriát. Ez a tobzódás teszi végül is valamelyest szórakoztatóvá a filmet. A XXI. század hajnalán egy várkastélyban aranycsinálásra berendezett alkimista boszorkánykonyha annyira blőd ötlet, hogy már nevethetünk is rajta. Egy évezred kriminalisztikai leleményeit másfél órában sűrítve megmutatni, manapság bizonnyal a filmes „bölcsek kövének” látszhat; az aranycsinálás művészetét mindamellett még tanulmányoznia kell a rendezőnek...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4202