KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindörökké

Tamás Amaryllis

 

Az ősi tohuvabohu technikai-tudományos arculatú visszatérése – a kényelmes, ám rideg gazdasági-szociális szervezettség, a tehetség hajcsár kihasználása pusztán a fizikai szükségletek kielégítésére – nemcsak lelkes egyetértést szül, teljes visszautasítást is kivált. Olyat, amelyhez az összpontosítás, a gondolkodás és az észlelés aszkézisé-re van szükség. A gondolkodástörténet mindenkori vándor tudósainak, a szerzeteseknek visszatérése a meditációhoz, a gyermeki zsenialitás (együgyűség) tudatos megőrzése valódi belső szabadságot és elmélyült elhatározást feltételez. A szellem kíváncsiságát megőrző vándor-szerzetes, a kutató ember, amint az ész hamis optikáit mellőzve a lét és nemlét kérdéseit vizsgálja – az Ember, akinek lennie kellene. Aki együttélve, ugyanakkor elszigetelődve a kontár ember-istenek világától, élethosszig naponta kezdi újra az elmélkedést a kozmosz és az emberiség teremtésének titkairól.

Comenius, Cervantes, Voltaire, Goethe, Lamartine emberiség-költeményei és regényei ugyanazt a kérdést teszik föl, amit ez a szerzetesvallomásokra épülő dokumentumfilm is (honnan jöttünk? hol tartunk? hová megyünk?); – a lekiismerettől vezérelt ember viszontagságos útját követik a hit megtalálásáig.

A krisztusi életeszményt radikális formában megélő szerzetesek, apácák kontraszt-társadalma mindig is sajátos kihívás volt. Ma is az, hiszen Tölgyesi Ágnes filmjében nemcsak a negyven évvel ezelőtt betiltott szerzetesrendek még megszólaltatható bencés, piarista, ferences páterei képviselik a „lehet nem együtt úszni az árral...” ideáját, hanem mai fiatalok, akik a szerzetesi hivatást választották. Hogy a csorbítatlan isteni szabadságon meditáljanak, állhatatos egyszerűséggel és szerénységgel: „...arra gondoltam, mennyivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy nemcsak az van, amit látok, és kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami jelet a világban.” (Pascal, 693. töredék.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4145