KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A jövő kezdete

Tamás Amaryllis

 

A Kevin Spacey alakította megbölcsült tanár a teljes és tiszta életnek ritka példája. Nem hagyja, hogy érzékei, komor tapasztalásai elsinkófálják lelkének jóra, szépségre törekvését. Múltjának sötét verméből kikapaszkodva mindennap esélyt ad – érdek nélkül – nemes cselekedetek végrehajtására. Elszánta magát a jóra. „Bölcs ember a természetes kincsek legmohóbb kutatója” – mintha a senecai erkölcsi levelek és elvek adnák a vállalt életmottót. Jámborság és elragadtatás, a jóság – mint egyedüli állandó és romolhatatlan élvezet –, a természetet, a természetest mesterséges ösvényekkel összekuszált ezredfordulón szinte szégyellni való jellembéli kiváltságok. Ahogy az Kevin Spacey kiváltságos igyekezete is: rávezetni tanítványait, hogy a gonosz gyűlölete nem szünteti meg a gonoszt, hanem megerősíti. De a szívből jövő együttérzés szembeszállhat vele. Fényt hozhat oda, ahol nem volt Fény. S hogy a lélek nagysága nem annyira az előrenyomulásban van, mint abban, hogy körül tudja határolni és el tudja rendezni önmagát.

Kevin Spacey tanítómestere attól hiteles, hogy nem lép túl az emberi mértéken. Beéri vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3257