KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Floridai álom

Varró Attila

The Florida Project – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Sean Baker. Kép: Alexis Zabe. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Brooklynn Prince (Moonee), Bria Vinaite (Halley), Willem Dafoe (Hicks), Valerie Cotto (Jancey). Gyártó: June Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 109 perc.

 

Míg első hullámuk idején a neorealizmusok különösen vonzódtak a szegény sorsú lurkókhoz a De Sica-filmektől (Fiúk a rács mögött, Biciklitolvajok), a mexikói Elhagyottakon át az Apu-trilógiáig, a kortárs amerikai rögvaló-drámák szívesebben helyeznek fókuszukba fruskákat, ezzel is hatványozva a peremlét kiszolgáltatottságát és kíméletlenségét, legyen szó túlsúlyos fekete gimnazistáról (Precious), tini országúti nomádról (American Honey) vagy hurrikánsújtott hatévesről (A messzi dél vadjai). A marginális Amerika elhivatott low-budget krónikását jelentő Sean Baker két férfihősű gettó-odüsszeia után (Take Out, Prince of Broadway) ugyancsak gender-nézőpontot váltott, kameráját a női szexmunkások többszörösen kizsákmányolt életére irányítva. A Starlet pótanyára találó pornósztárocskája és a Tangerine transzvesztita prostipárosa után az idei kettős portré tárgyai az orlandói Disneyworld árnyékában strichelő leányanya és hétéves csemetéje – a családi kapcsolat felszíne alatt azonban holmi tanulságos fejlődéstörténet helyett inkább két kiskorú öribarinő lazán epizodikus meséje pereg, akik egyformán védtelenül, felelőtlenül és öntörvényű életörömmel próbálják átvészelni a nyomor napi traumáit.

Baker ezúttal is minden ítélkezéstől mentesen kezeli hőseit, noha nem csupán életművében, de a közelmúlt amerikai művészfilm-termésében sem akad példa a Floridai álom infantilis anyafigurájánál ellenszenvesebb nőalakra. Korábbi brutál-dokumentarista stílusánál árnyaltabb, rugalmasabb formanyelve és a választott szereplőkhöz precízen igazodó nézőpontok segítségével az író-rendező stabilan és lenyűgöző hitelességgel tartja szerzői pozícióját (egészen a mesebeli utolsó kocsizásig) – sem túl közel, sem túl távol, végig a szentimentalizálás Szküllája és a kritika Kharübdisze között. Mintha éppen ezt a direktori hozzáállást testesítené meg az – életmű első hollywoodi sztárja által alakított – motelvezető (Baker mindig sajátgyűjtésű amatőrökkel dolgozik), aki botcsinálta problémamegoldóként és érzékeny rezonőrként követi a partvonalról a hanyatló Magic Castle sokszínű lakóinak életét: hol megvédi szeretett különceit a külvilág támadásaitól és saját főnökétől, hol a háttérből támogatja-terelgeti őket, hol pedig korlátait, tehetetlenségét beismerve maga is vereséget szenved velük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13514