KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Akciómozi

Bruce Lee

Sárkány-karrier

Sárközi Dezső

A karateművészet bajnoka, a hatvanas évek legendásfigurája a kilencvenes években is sztár.

 

Bruce Lee, Hongkong hajdani konvertibilis harcművésze, akinek filmjeit a Teleki tér és az Ecseri piac vaskorkötésű videó-nepperei Brusszli az ázsiai verős felirattal árulták – húsz év távlatából a hollywoodi B-kategóriás mítoszgyár átiratában (Dragon. The Bruce Lee Story) újból támadásba lendülhetett.

Kezdődhet megint a Bruce Lee-mánia. Talán lesz végre Bruce Lee-mosópor a Lee farmerhez, vagy akár Bruce Plusz multivitamin fáradékonyság ellen. Mert filmjeinek végignézéséhez multivitaminra és némi vitalitásra egyaránt szükségünk lehet. Hiszen sok esetben igazat adhatunk annak a megállapításnak, hogy filmjei egyszerre idézik fel a legrosszabb olasz westernfilmek hagyományait és a korai szovjet filmművészet komoly hőstetteit. De Bruce Lee-t a tömegkulturális harcos filmközegből azért mégis érdemes kiemelni. Nem filmművészeti tehetsége, hanem személye miatt, amely húsz évvel halála után is ott hadonászik tudatunkban.

Bruce Lee San Francisco kínai negyedében – Chinatowban – született római katolikusként, egy kínai férfi és egy német származású, de hongkongi fiatalasszony közös gyermekeként a sárkány évében, havában, órájában. Hátrányos helyzetű induláshoz talán nem is olyan rossz, amihez újabb csapásként járulhatott, hogy az angolt hongkongi dialektusban, a kínait pedig kantoniban beszélte. Valakinek mindig szemet szúrhatott. Valószínűleg ezért lett az a verekedős fajta. Tizenévesen már a Junction Street Nyolc Tigrise nevű regionális és individuális érdeket képviselő utcai terror-banda és a hongkongi filmgyártás vasembere. Ekkor szerepel a hongkongi filmművészet hagyományaihoz oly hű filmekben, mint a Gyermekeink adósai vagyunk, a Túl késő a váláshoz, a Vihar és Az árva. Visszaköltözik San Franciscóba. Szokásos körök: mosogatófiú, azután egy kis College, egy kis technikai school, végül a University of Washington. (filozófia szak, négy év, C kategória stb.), majd az igazi diploma: megházasodik. Felesége svéd születésű amerikai állampolgár (vallásáról mit sem tudni... valószínűleg mohamedán), akitől két gyereke születik. Az egyik Brandon, akit a közelmúltban egy filmforgatáson lőttek merő véletlenségből agyon, a másik Shannon (egyelőre még él).

Bruce Lee-t a hollywoodi-húsfeldolgozó filmipar a hatvanas évek közepén a Long Beach-i karatebemutatón fedezi fel, és 2,5 centiméterről indított ütései nyomán a Charlie Chan-sorozat felújítására szerződtetik. Helyette azonban a harmincrészes Zöld lódarázs című sorozatban lesz Kato, az álarcos igazságtevő, az ázsiai Zorro. Ekkor már a Jun Fan Gung Fu nevű Institute-ja is tömve van, ahol elsősorban saját totális harcművészetét, a keleti harcművészetek szintézisét, a Jeet Kune Do-t oktatja, többek közt Roman Polanskinak. Még két filmet forgat Hollywoodban a Marlowe-t és a Longstreet-et. Azután eltűnik, hogy kicsit fellendítse a hongkongi filmgyártást. Kezdi a Nagyfőnökkel, amely keletiek által keleten készített nyugati eastern-film, kung-fuval, szexszel, akcióval, sok trükkel, gyermeteg cselekménnyel és délkelet-ázsiai rekord bevétellel. A harag ökle című filmnek már a mottója is megrázó: „Most már tudhatjátok, hogy a kínaiak nem Ázsia beteg emberei.” Totálisan infantilis történetű film a Kínai Birodalom – század eleji – félgyarmati társadalmában játszódik, ahol az idegen hatalmak (angol, japán) kínaiakkal kereskednek.

A mozgás- és energiatöbblettel rendelkező Bruce Lee, mint igazságosztó kínai box-fenomén, legyőzi egy japán budo-iskola teljes állományát, így állítván vissza a kínai nép tekintélyét.

1972-től kezdődik Bruce Lee sárkányos korszaka. Nyit a Sárkány útja című filmjével, amely vendéglősverekedős film. (Ha létezik bajor mezőgazdasági szexfilm, akkor ez a hongkongi vendéglős-verekedős.) A helyszín Róma, ahol Bruce Lee egy hongkongi rizs-lámpás-gyorsrizses étterem védelmezője az olasz étkezdés maffia ellenében. Hogy Bruce Lee-t Hongkongból miért éppen az olasz maffia irritálta, az talány, de így, idegen pályán, Európában – mint harmadik világbeli hős – jól agyonverhette az olaszokat és a 70-es évek harcolós filmjeinek másik kulcsfiguráját, Chuck Norrist. Ezzel Bruce Lee számára Európa „le is lett rendezve”.

A Sárkány közbelépben az ázsiai elit-alvilág igazságszolgáltatásának áldozata. Harcművészet magasfokon, prostituáltak nagy tételben diszkont áron, heroin-kifőzde nagyker forgalomban, kígyófogás és halálforgás határozottan és szenvtelenül, tükörszoba vérrel – mint nálunk a Vidámparkban.

A film bemutatóját azonban Bruce Lee már nem élte meg. A hivatalos halottkém szerint – 33 éves korára – gyógyszerallergia, más feltételezések szerint agyvérzés – végzett vele. Születtek azonban elég elképesztő ötletek is halálával kapcsolatban. Egyesek a kínai gyógynövényárusokra vagy titkos vegyi anyagokra, mások a Vibrációs Kéz titkos művészetét ismerő shaolin szerzetesekre gyanakszanak, míg a józanabbak egyszerűen csak a hongkongi ópiummaffiára.

De tény: Bruce Lee már mitikus figuraként létezik, amit az amerikai filmipar húsz év távlatából nem is volt képes kihagyni. Sárkány címmel, dublőrrel, kaszkadőrrel, imitátorral, sminkeslánnyal, miegymással tavaly elkészítették a sterilizált Bruce Lee-élettörténetet. Így végre megismerhetjük a hollywoodi Bruce Lee-t is a piacképesség (eladhatóság) szempontjából. Törekvő honkongi fiú: remekül csa-csa-csázik, veri az amerikai tengerészgyalogosokat, teherhajón Amerikába érkezik, kicsit mosogat, majd egyetemre jár, Jun Fan Gung Fu Clubot nyit, megházasodik, gyereket nemz, bekerül a nagy amerikai filmgyártásba, aztán meghal. Ennyi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 44-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1343