KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó éjszaka Párizsban

Margitházi Beja


Diplomatie – francia-német, 2013. Rendezte: Volker Schlöndorff. Írta: Volker Schlöndorff és Cyril gely. Kép: Michel Amathieu. Zene: Jörg Lemberg. Szereplők: André Dussolier (Nordling), Niels Arestrup (von Choltitz), Burghart Klausner (Ebernach), Robert Stadlober (Bressendorf). Gyártó: Film Oblige / Gaumont / Blueprint Film. Forgalmazó: Mozinet. Kft. Feliratos. 88 perc.



Kezdetnek Beethoven 7. szimfóniája Fuhrtwängler vezényelte ütemei festik alá Varsó 1944. augusztus eleji rombolásának korabeli, fekete-fehér felvételeit, hogy aztán a következő jelenetben a hónap végére már szisztematikusan aláaknázott Párizs sorsáért kezdődjön el az egyezkedés Volker Schlöndorff legújabb filmjében. A II. világháborúval egyidős, egy évtizedig Franciaországban is élő és filmező német rendező az utóbbi években többször időzött el a nácizmus pszicho-mechanikájánál (La mer à l’aube, A kilencedik nap, A rémkirály), ezúttal Cyril Gely 2011-es sikeres színpadi drámája szolgáltatta az alapot.

Párizs felszabadulásának reménykedéssel és káosszal terhelt előestéjén egyelőre csak az biztos, hogy 45 városi híd, a Louvre, az Élysée-palota, az Opera, az Eiffel-torony sorsa egy gombnyomáson múlik. A rutinos német tábornok, Dietrich von Choltitz profi katona, akinek a háború amolyan buisness as usual – Hotel de Meurice-beli főhadiszállásán csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ezt a gombot megnyomja, mikor titkos ajtón érkezve közbelép a párizsi svéd konzul, Raoul Nordling, hogy minden verbális diplomáciai eszközt bevetve megpróbálja lebeszélni az őrölt hitleri terv végrehajtásáról.

A vonatkozó történelmi eseményeket, és a két főszereplő a valóságban többszöri találkozását mindössze néhány órába sűrítő színdarab amolyan pas de deux jutalomjáték a két rangidős színész Niels Arestrup és André Dussollier számára, akik az ismert kimenetelű helyzet rejtett, magánéleti rugóinak felfedésével operálhatnak. Schlöndorff tehát szinte biztosra mehet, de a párizsi felszabadulás 70. évfordulójától nyilván nem függetlenül készült opusz mindezekkel együtt akár tökéletesen érdektelen történelemlecke is lehetne. Nem lesz az. Néhány zavaró színpadias klisét („napfelkelte” az erkélyről), patetikus fordulatot (asztmás rohamok és romantikus párizsi látképek) leszámítva tökéletesen életszerű a végóra egyszerre felszabadult és fojtogatóan nyomasztó hangulata, a látszólag lelketlen katona gerincességének sajátos természete, a kellemes modorú, esetlennek tűnő, ám végletekig ravasz diplomata játszmázása. És bár nyilván a különböző regisztereket váltogató náci tábornok szerepe a hálásabb, a németet és franciát könnyedén váltogató Arestrup virtuóz módon ölti azt magára: az, ahogyan Hitlerrel való, utolsó találkozását néhány önkéntelen(nek tűnő) gesztussal felidézi, már a játékidő közepén előrevetíti Párizs megmenekülését.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11745