KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/május
KRÓNIKA
• Létay Vera: Élt 39 évet Koltai Ágnes

• Bakács Tibor Settenkedő: Pogány evangélium Derek Jarman
• Nádasdy Ádám: Körülötte angyalok Derek Jarman
• Kömlődi Ferenc: Punk karnevál Jubileum, 1977
• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (1.) Időm Gombowitz-csal
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: A szabadság orra Berlin
MAGYAR FILM
• Zsugán István: Egyetlen zseblámpával Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Minden ugyanaz másképpen Balázs Béla Stúdió
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Turcsányi Sándor: Elővárosi állomások Hal Hartley filmjeiről
• Antal István: Minden folyik tovább

• Földényi F. László: Művészet a Harmadik Birodalomban A rombolás építészete (1.)
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Orbis Pictus Nyugattól Keletre, avagy a média diszkrét bája
• Turcsányi Sándor: Egy csók és más semmi Rám csaj még nem volt ilyen hatassal
• Forgách András: Egy mozdulat sírfelirata Isten veled, ágyasom!
LÁTTUK MÉG
• Asbóth Emil: A Pelikán-ügyirat
• Békés Pál: Imádlak, Mr. Manhattan!
• Turcsányi Sándor: Egy lövés a fejbe, öt a testbe
• Kovács András Bálint: Veszélyes érintés
• Tamás Amaryllis: Négyfogásos szerelem
• Mockler János: Az ítélet éjszakája
• Harmat György: Szökésben
• Bíró Péter: Robotzsaru 3.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Blues Brothers 2000

Hideg János

 

A film egyik autós üldözős jelenetében a Blues Brothers nyomában szokás szerint ott a fél alabamai rendőrség. Jön az út vége. A BB kocsija átrepül a torlasz fölött, a zsaruk viszont bumm, mind egymásba csapódnak... Hosszú másodperceken át csak levegőben szálló, ízzé-porrá zúzódó rendőrautókat látni.

Bevallom, a filmből engem ez a képsor fogott meg leginkább, teljes esztelensége miatt. E másfél percnyi olcsó poén kedvéért egy átlag hazai film költségvetésének többszörösét elszórakozza John Landis rendező és a filmet producerként is jegyző Dan Aykroyd.

A még több autót összetörő, és még több blueszenészt felvonultató Blues Brothers 2000 amúgy meg sem közelíti meg 1980-ban készült revelatív elődjét. Tizennyolc év hosszú idő, ezalatt a film több kulcsszereplője az örök blues-mezőkre költözött. A legérzékenyebb veszteség James Belushi távozása, akit a Flintstone Frédiként megismert John Goodman helyettesít, több-kevesebb sikerrel. A filmet így elsősorban Dan Aykroyd és a gyerekszereplőként nagyot alakító Evan Bonifant viszi a hátán, kár, hogy sokszor magukra maradnak. A zene a régi, de a „cool” akasztófahumor megkopott: nagyjából az előző film jeleneteit és poénjait látjuk viszont a 90-es végének díszletei között. (A BB-t egyszer most is country-zenekarnak nézik, de ezúttal nem a Rawhide-dal, hanem a Ghost Riders in The Sky-jal vágják ki magukat, Elwoodot pedig most nem régi szerelmei, hanem az orosz maffia akarja kinyírni, és így tovább.)

Mindennek ellenére a Blues Brothers 2000 nem annyira elődjéhez, hanem az időközben a köpönyegéből kibújt filmekhez (Alan Parker The Commitments, s főleg a Leningrad Cowboys és a Vörös Hadsereg közös koncertjéhez) képest jelent csalódást, azok jóval élőbbnek, igazibbnak hatnak. Talán azért, mert az olcsó poénok akkor jók, ha tényleg olcsók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3738