KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vénasszonyok nyara

Forgács Nóra Kinga

Pranzo di ferragosto – amerikai, 2008. Rendezte: Gianni Di Gregorio. Írta: Gianni Di Gregorio és Simone Riccardini. Kép: Gian Enrico Bianchi. Szereplők: Gianni Di Gregorio (Giovanni), Valeria De Franciscis (Giovanni anyja), Marina Cacciotti (Luigi anyja), Maria Cali (Maria néni), Grazia Cesarini Sforza (Grazia). Gyártó: Archimede. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 75 perc.

 

A 2008-as fesztiválkedvenc Gomorra egyik társ-forgatókönyvírójának első saját mozija, a Vénasszonyok nyara a nagyjátékfilmhosszt éppen csak megütő szomorkás komédia, melyben Gianni Di Gregorio az írás és a rendezés mellett a központi figura, az agglegény Giovanni szerepét is magára osztotta.

A Vénasszonyok nyara alapszituációjához egy kézenfekvő, mégis bizarr üzleti ajánlat vezet: az édesanyjával kettesben élő Giovannit csupán az mentheti meg az anyagi csődtől, ha két napot vigyáz a közös képviselő édesanyjára. A kölcsön-mamával érkezik egy nagynéni is, hamarosan pedig újabb megőrzésre átadott anyukával bővül a csapat, így a napi bevásárlás során megejtett békés séták és a kellemes ízek élvezeteinek hódoló Giovanni lakásában az idős hölgyek száma pillanatok alatt megsokszorozódik. Az egymással kényszerűen összezárt emberek a kezdeti konfliktusok után szabály szerint egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Giovanni mamájának kezdeti ironikus kommentárjaitól a hölgyek összefogásán keresztül a ráadásként megrendelt Nagyboldogasszony-napi ebédig.

A Vénasszonyok nyara erősségét az egyszerű filmes fogalmazásmód mellett az adja, hogy új szerepben mutatja meg a mamától függő olasz pasi típusát, és még a legközhelyesebb vagy legkidolgozatlanabb pillanatainak is megvan az érzelmi atmoszférája: a ragaszkodás, a pimaszság, a szeretet, a szabadságvágy és az egymásra utaltság nyilvánul meg a rendhagyó, mégis hétköznapi interakciókban. Az olykor hóbortos, infantilis és makacs mammák figurái szórakoztató alanyai a visszafogott helyzet- és jellemkomikumnak, a mellőzött idős hölgyeket játszó amatőr szereplőknek pedig őszinte emberi reakciókat köszönhetünk. A film az anyagi kiszolgáltatottság, az izoláció és az időskori magány kérdésében tett diszkrét (a tradicionális értékeit veszítő olasz társadalomban aktuális) állásfoglalása miatt valódi fesztivál-barát darab, ugyanakkor nem túl markáns, ám kellemes színfoltja a hazai későnyári-koraőszi mozipalettának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9925