KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kebab kapcsolat

Vajda Judit

Kebab Connection – német, 2006. Rendezte: Anno Saul. Írta: Fatih Akin, Jan Berger és Ralph Schwinger. Kép: Hannes Hubach. Zene: Marcel Barsotti. Szereplők: Emanuel Bettencourt (Sifu), Numan Acar (Schwertkampfer), Nora Tschirner (Titzi), Hasan Ali Mete (Ahmnet). Gyártó: Creado Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc.

 

A Kebab kapcsolat a migrációs filmek sorába tartozik, azaz alkotói nagyrészt egy népes bevándorlócsoport tagjai, a németországi törököké, akik – a franciaországi arabokhoz hasonlóan – olyan speciális kultúrát alkotnak, melynek már legfőbb ideje volt, hogy sajátos problémáikat a nagyvásznon is megjelenítsék, és megmutassák nagyvárosi multikulturális közegben zajló többnemzetiségű, többé vagy kevésbé asszimilálódott mindennapjaikat. A kisebbségi film persze műfajilag a többségihez hasonlóan gazdag – gondoljunk csak a Fallal szemben tragikus szerelmi drámájára, a Rövid és fájdalommentesre, amely kőkemény krimi, vagy francia-arab oldalról az Élet a paradicsomban című történelmi filmre.

A Kebab kapcsolat tehát – habár bevándorlókörnyezetben játszódik – szabályos ifjúsági vígjáték. Főhőse, Ibo második generációs emigráns hamburgi török fiatal, aki ugyan még törökül, „babá”-nak szólítja édesapját, de a kung-fu filmekért és Bruce Lee-ért rajong, s nagybátyja gyrosozóját merész reklámfilmmel népszerűsíti. Barátnője sem a kisebbségi csoportból kerül ki, hanem echte német (itt kerül leginkább képbe az asszimiláció, elfogadás és xenofóbia kérdése), ezt leszámítva viszont ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint bármely más német, török vagy akár magyar fiatal: generációs különbségek, a partnerkapcsolat és az énkeresés problémái egyaránt felmerülnek.

Anno Saul rendező a speciális kisebbségi problémákat a hétköznapiakkal ugyanúgy vegyíti, mint a kebabot és a kung-fut, Shakespeare-t és a terhes Júliát, a szerelmet és a használt pelenkákat. S mivel mindezt nagy kedvvel és kedvesen teszi, úgy tud véresen komoly kérdésekről (felnőtté válásról, gyerek- és felelősségvállalásról) beszélni, hogy közben egyszer sem érzik az izzadságszag. Erőltetett tanmese helyett – melynek azért fennállt a veszélye – így friss és bájos vígjáték született, amely a jó öreg görög-török ellentét karikírozásával még a kisebbségi létből is mer viccet csinálni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8672