KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A dervis lerombolja Párizst

Kapecz Zsuzsa

 

Van ebben a filmben minden, amit egy európai a keleti egzotikumok közé sorol: az iszlám építészet remekei, nyüzsgő piac, tarka szőnyegek, utcai táncosnők, szertartásos teaivás és kebabevés, fátyol mögé bújó lányok és vendégszerető férfiak. Úgy tűnik, hogy ennyi lehetőség közül a rendezők se tudtak határozottan választani; a természet kedvelőit elgyönyörködtetik a vad hegyekkel és a végtelen pipacsmezőkkel, a mesére vágyók láthatnak megnyergelhetetlen paripát és csodatevő dervist, akik pedig „olyan szerelmeset” szeretnének, figyelhetik a bájos hősnőt, sikerül-e szoknyája mellett tartania kalandvágyó vőlegényét. A bonyodalmak okozója többnyire egy lelkes francia természetbúvár, aki kaukázusi gyógynövény-leleteivel Linné babérjait kívánja megtépázni, és vendéglátója vőül kiszemelt fogadott fiában felébreszti a kíváncsiságot a tudomány, s annak bölcsője, Párizs iránt. A fiú mindenképpen menni akar, nem segíthet itt más, csak a csoda, és az természetesen nem is marad el, hiszen a karabai emberek jóindulatánál csak a találékonyságuk nagyobb.

Minden szerencsésen végződik: a francia tudós elutazik, a mohamedán vőlegény megnősül, Párizsban meg hipp-hopp kitör a forradalom. Csupán a néző kételkedik kissé ebben az azerbajdzsáni mesevilágban, úgy érzi, ő is a filmbeli bűvös ládikóba bámult: minden majdnem olyan itt, mintha igazi lenne, – de valahogy mégsem az.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8019