KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Válaszút előtt

Tótisz András

 

Szerencsére a kommunista lány sokkal csinosabb a lövöldöző anarchista nőnél. A jóléti társadalmat jelképező szőke valaha igen szép lehetett, de ma már nem az igazi.

A három nő: három életút, cél, stílus, és mivel mind a három lehetőség nyitva, áll – a film az NSZK-ban játszódik – hősünk előtt, ő mindhármat kipróbálja. A nőket is, és az életformákat is.

De méltánytalan volna csak ennyit mondani, ez a film ennél jobb. A terrorista lány volt szeretője ma jól menő ügyvéd, egykori barátnője hivatalos védője. A közkedvelt üdülőterület katonai támaszponttá alakítása körül dúló harcok valóban lehetőséget adnak arra, hogy az alkotók fölvessék korunk alapkérdéseit. Vajon meddig terjed a demokrácia türelme? Mit tehet a demokráciában bízó és játékszabályait elfogadó polgár, ha csendes tiltakozása hiábavaló. Mit ér ehelyett – a jól szemmel tartott anarchista fiatalok pisztolya, a kommunisták unalmas filmvetítése?

Izgalmas és hiteles – időnként – a Válaszút előtt, aztán – mint bábu mögül a játékos – felbukkan a mondanivaló és a jellemek sablonja. Ez okozhatja, hogy a kérdéseket, s a hős választását nem tudja megválaszolni a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7916