KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elveszett egy kékszemű

Farkas Miklós

 

A film Pavlik nevű kékszeműjének problémája „csak” annyi, hogy szülei „tudományos” alapon nevelik. A boldogtalan fiúcskának egyetlen szabad perce sincs a szűnni nem akaró szellemi- és fizikai edzések között. Mit boldogítja őt, hogy hat éves létére két nyelven fújja Hamlet híres monológját, vagy könnyűszerrel fektet két vállra egy nálánál nyolc évvel idősebb srácot...?! így aztán egy napon felkapaszkodik egy Moszkvába induló autóbuszra, s eltűnik a fővárosban.

Ez az expozíció mindössze, amit jószerivel „érdekességként” el lehet mesélni a filmből. Pavlikot ugyanis nem rabolják el, nem környékezi meg cukrosbácsi, nem bukkan veszedelmes bűnözők nyomára, ahogy megannyi gyerekfilm hőse – egyáltalán semmi sem történik vele. Mosolygós felnőttek adják kézről-kézre, mialatt szülei meg egy fiatal rendőrtiszt fejvesztetten keresik, keresztül-kasul ro-hangászva a napfényben fürdő Moszkván. Amíg a film eljut a végkifejlethez – (kis barátunk épen-egészségesen, ám a csodagyerekség hatásos, de igencsak fárasztó produkciójába végképp beleunva természetesen előkerül) – addig vízibalettben, tévé-showban és mindenféle látványosságokban gyönyörködhetünk, amelyekhez legfeljebb ha egy IBUSZ-út során juthatnánk hozzá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6437