KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bizonytalanságban

Koltai Ágnes

Jutalomjáték ez a film: Jerzy Radziwillowicz színészünnepe. A történelmi idol, a márványember és a vasember itt érik igazi filmszínésszé, a nagy lengyel triász méltó tagjává. A triumvirátus – Cybulski, Olbrychski, Radziwillowicz – úgy uralja a háború utáni lengyel filmet, mint a politika a társadalmat. Ha akarnák, se tudnának szabadulni tőle. ók hárman a lengyel sors megtestesítői; Olbrychski átvette Cybulski mitikus szerepét s vele az elszalasztott lehetőségek örök mardosását, Radziwillowicz pedig férfiasán fájdalmassá érlelte ezt. Ő már nem szerepet játszik, nem a történelmi szerepet formálja újra, hanem a szenvedés elviselésének lehetőségeit mutatja meg.

Waldemar Krzystek filmjében, a Bizonytalanságán a Honi Hadsereg tisztjét alakítja, aki megszökik a börtönből, s hét esztendőn át bujkál a szocialista rendőrség kitartó kopói elől. Példás büntetés várna rá, nemcsak őt, hanem azt az eszmét is el akarják pusztítani, ami a háború alatt a „másik oldalra”, a Honi Hadsereghez űzte. Hét év bujkálás egy nedves pince koporsónyi titkos rekeszében; hét év hiábavaló tespedtsége; hét év korhadó reménysége. Talán ilyen nekikeseredett volna Maciek (Cybulski) is, ha akkor nem lövik le hátulról (Hamu és gyémánt), s alkalmi kedvese elbújtatná. Lesomfordálna a pincébe, kezében a bádogpohárral és... Nem, ő azonnal elvesztené a türelmét, feladná magát, mert csak halni tud. Radziwillowicz várni és kicsit türelmetlenül tűrni is. S a hirtelen rehabilitálás után még azt is megérti, hogy a szabadság is lehet mérhetetlenül szomorú.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4048