KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mambo italiano

Köves Gábor

 

Színes és mozgalmas karikatúravilágot fest fel játékfilmjében a kanadai író-rendező, Émile Gaudreault, melyet alapvetően kedélyes rajzfilmfigurák népesítenek be, akiknek arcán a legnagyobb magánéleti krízisek sem hagynak maradandó károsodást. Ebben a kellemesen kipárnázott plüssuniverzumban Angelo, egy erősen hagyományőrző olasz–kanadai család legfiatalabb sarja igyekszik megtalálni a boldogságot, ami az ő esetében már csak azért sem egyszerű, mert a fiatalember a saját neméhez vonzódik. E vonzalom felvállalásának nehézségeit és a mássággal szembeni türelmetlenség témáját körüljáró filmben a nevettetésre programozott szappanoperák játékszabályai érvényesülnek, amit maga az író-rendező is készséggel elismer, hiszen főhőse végül a családja ihlette televíziós szappanoperával fut be forgatókönyvíróként. Angelo története hemzseg a sztereotípiáktól – az olasz család, a rokonok, barátok és szomszédok gyülekezete egytől-egyig a jól ismert kirakat-olasz, a nagyhangú, harsány és hirtelen vérmérsékletű őstípus variánsai. A környezet bumfordi elnagyoltságát a főszereplők világának, a történet középpontjában álló meleg pár együttlétének hitelesnek tűnő részletei, örömeik és félelmeik, boldog pillanataik és konfliktusaik valószerűsége hivatott ellensúlyozni. És ha egy-egy pillanatra úgy tűnik is, hogy Angelóval valóban alaposan kibabrált az élet, a könnyed élményszerzésért felelős kreatívok már nyúlnak is a nézőbarát megoldásokért. Elvégre a Bazi nagy olasz lagzi – helyenként tetten érhető mozifilmes megoldásai ellenére – vérbeli szappanopera, az a műfaj, amelyet nem az igazságért, hanem épp annak ellenkezőjéért szeretünk olyan kitartóan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1786