KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Wanted

Kránicz Bence

Wanted – amerikai, 2008. Rendezte: Timur Bekmambetov. Szereplők: James McAvoy, Angelina Jolie, Morgan Freeman. Forgalmazó: Universal. 110 perc.

 

Tíz év távlatából újranézve a Wanted még mindig olyan filmnek tűnik, amely a legszabadelvűbb nézőből is kihozza a konzervatív erkölcscsőszt. A történet ideológiája ugyanis túlzás nélkül visszataszító: olyan sorozatgyilkosokról szól, akik a világ „egyensúlyi állapotának” fenntartását hirdetve öldökölnek gátlástalanul. Közülük a frissen beszervezett, boldogtalan irodistából terroristává képzett Wesley kerül főhősszerepbe, aki súlyos apakomplexusát, ócska szexizmusát és kétségbeejtő kisebbrendűségi érzését egyaránt a gyilkosságsorozat felszabadító rítusával kívánja megoldani.

Valójában a kazah Timur Bekmambetov első hollywoodi rendezése még kevésbé vérszomjas, mint Mark Millar és J. G. Jones eredeti képregénye, amelyben Wesley kiképzője egy kávézó ártatlan vendégeinek halomra lövésével mutatkozik be, demonstrálva, hogy bármit megtehet. Ám a képregény a szuperhősképregények paródiájaként működik azáltal, hogy a világ leigázására törő szupergonoszok szövetségeként mutatja be a Wesley-t is átformáló Testvériséget. Ez olyan iróniával vértezi fel Millarék ugyancsak roppant ellenszenves munkáját, amitől az erőszak ábrázolására is másképp tekintünk. A filmváltozatban sajnos nyoma sincs az iróniának: itt tényleg a kamaszkori gyilkosságfantáziák kiélése a cél, nagy költségvetéssel, digitális trükkökkel felturbózva. A Wanted akcióesztétikája átmenetet képez a Mátrix nagy hatású fegyverpárbajai és a Deadpool korhatáros kabarémészárlása között, miközben a történet szempontjából előbbivel a kiválasztott fiú motívuma, utóbbival az azonosulásra hívó antihős karaktere rokonítja.

Bekmambetov, aki az Éjszakai őrség akció-fantasyjével győzte meg a hollywoodi producereket alkalmasságáról, ezúttal is jól vizsgázik a lövöldözős-üldözős jelenetekben. Ugyanakkor esze ágában sincs reflektálni arra, hogy a Wanted cselekményét az izzadtságszagú macsókultusz szervezi, és a filmben minden nő kurva – az egyetlen, aki nem, vagyis Angelina Jolie karaktere, inkább megöli magát, hiszen nincs helye ebben a világban. Az agresszív nőgyűlölet szempontjából a Wanted a kortárs orosz tömegfilm éldarabjához, a Bekmambetov produceri ernyője alatt készült Hardcore Henryhez válik hasonlatossá, ami egy egészen más jellegű testvériség hatását mutatja a nemzetközi filmiparban.

Extrák: Kisfilmek a képregényről, a videójáték-adaptációról és a vizuális effektusokról, alternatív nyitójelenet, rövid Timur Bekmambetov-portré. A film Blu-rayen jelenik meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14132