KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ezerízű szerelem

Baski Sándor

The Lunchbox – indiai, 2013. Rendezte és írta: Ritesh Batra. Kép: Michael Simmonds. Zene: Max Richter. Szereplők: Irrfan Khan (Saajan), Nimrat Kaur (Ila), Nawazuddin Siddiqui (Shaikh), Nakul Vaid (Rajiv), Yashvi Puneet (Nagar). Gyártó: UTV Motion Pictures / Dharma Productions / Sikhya Entertainment. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 104 perc.

Az indiai moziról általában nem az elégikus hangulatokra és a visszafogott érzelmekre asszociálunk, Ritesh Batra elsőfilmje azonban rácáfol az elvárásokra. Az Ezerízű szerelem távolról sem tipikus bollywoodi produkció – ezt az európai és amerikai koproducerek jelenléte is szavatolja –, nem fakad dalra benne senki, harsány színekkel megrajzolt álomvilág helyett pedig a mumbai-i hétköznapok szürkeségét próbálja visszaadni. A magyar cím sugallatával ellentétben a két főhős között sem tombol mindent felemésztő szenvedély, már csak azért sem, mert személyesen nem is találkoznak egymással. Sorsukat a központi metaforaként (is) szolgáló ételhordó köti össze: feladója egy fiatal háziasszony, aki szívvel-lélekkel elkészített kosztjával elhidegült férjét akarja visszahódítani, az ebéd azonban – a futár tévedése nyomán – egy nyugdíjazás előtt álló, magányos hivatalnok, Saajan asztalán landol. Az incidens másnap újból megismétlődik, a két idegen pedig, az ételhordót mozgó postaládaként használva, levelezni kezd egymással. A véletlen találkozás mindkettőjüket kirángatja a hétköznapok fásult rutinjából – eleinte csak a triviális gondjaikat osztják meg, majd egyre inkább kitárulkoznak a másik előtt. Az évekkel korábban megözvegyült férfi a magánytól és a feleslegessé válás gondolatától szenved, míg a nőt ingerszegény házassága és hűtlen férje teszi boldogtalanná. A két ember az anonimitás, a korkülönbség és a fizikai távolság ellenére – vagy éppen azért – teljesen egymásra hangolódik.

Az Ezerízű szerelmet ezen a ponton lehetne résmentesen beilleszteni a hollywoodi romantikus filmek kánonjába, de Batra nem él a kínálkozó hatásvadász megoldásokkal – a melankolikus hangulatot szentimentalizmus helyett inkább finom humorral oldja. Filmje a giccsben úszó Nicholas Sparks adaptációk helyett inkább a más kultúrkörben játszódó, de hasonló húrokat pengető argentin Medianeras párdarabja: a nagyvárosi elidegenedés univerzális témáját mindkettő különleges, helyi ízekkel fűszerezi, kiemelten ügyelve rá, hogy az érzelmes történet a fináléban se váljon érzelgőssé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11624