KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Alien-mozi

Pittacus Lore: A negyedik

Twilight Zone

Vajda Judit

Sci-fi regény tiniknek a Meyer-féle Twilight – Alkonyat után szabadon.

A tudományos-fantasztikus történetek többségében az idegenek ellenséges szándékkal érkeznek a Földre; kisebbségben vannak azon opusok, melyek barátságos űrlényekről szólnak. Pittacus Lore A negyedik című munkájában pedig olyan, más bolygóról érkezett lények a főhősök, akik maguk is egy másik civilizáció tagjai elől menekülnek. A szerző azonban minden bizonnyal nem a fent levezetett képlet alapján dolgozott, hanem bevált receptet használt, ami még csak nem is a sci-fi műfajából származik. Lore sorvezetője Stephenie Meyer Alkonyat-sagája volt: a két író alkotásai közt nemcsak tartalmi, de stiláris hasonlóságok is felfedezhetők.

Akárcsak az Alkonyat-regényeket, a Lorieni krónikákat is többkötetesre tervezte írója (A negyedik után jön a Hatos fokozat), aki Meyerhez hasonlóan egy emberi formában létező, de emberfeletti kolóniát állít a középpontba, melynek tagjai – összesen kilencen, a Védők – a Lorien nevű bolygóról érkeztek, és egy-egy Őrzővel az oldalukon, tinédzserként rejtőzködnek az emberek között, egymástól távol, nyomukban a mogadoriakkal. A negyedik főhőse, a 15 éves gimnazistaként, John Smithként élő négyes számú Védő (és Őrzője) a Twilight-hősökhöz hasonlóan kisvárosi környezetben talál otthonra. A könyvből sokat megtudunk a Lorien-beli életről is, és kiderül, hogy űrlényeink – Meyer önmegtartóztató vérszívóinak mintájára – a konzervatív értékekben hisznek: egy életre választanak párt maguknak (John is örök szerelembe esik egy osztálytársnőjével). Az azonos motívumok mellett pedig hasonló az írói stílus, pontosabban annak hiánya is. A szintén egyes szám, első személyben íródott A negyedik ugyanúgy mentes bármiféle jellegzetességtől, mint Meyer szerelmes vámpírregényei. Megtervezetten nincs stílusa, teljesen köznapi módon, egyszerűen, már-már iskolásan fogalmazva adja elő a történéseket, mintha tényleg egy középiskolás fiú mesélné el az egészet.

Nem túl meglepő módon A negyedik valójában egy irodalmi kalandor, James Frey alkotása (aki korábban azzal okozott közfelháborodást, hogy saját nevén Millió apró darabban címmel jelentetett meg drogos önéletrajzi írást, ami utóbb kitalációnak bizonyult). Frey/Lore a jelek szerint nagyszerűen érti a kamaszok világát, és könnyedén talál utat hozzájuk, létrehozva ezzel egy újabb tiniszenzációt – csak a hitelesség, az őszinteség nincs sehol.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10583