KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/március
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Baptiste
FESZTIVÁL
• Fekete Ibolya: Szarajevó, az erdő Halálrutin
• Simó György: Szarajevó, előjel Budapesti beszélgetés Ademir Kenovićtyal
MAGYAR FILM
• Sneé Péter: Egyedül nem megy Beszélgetés Sándor Pállal
• Sneé Péter: Hasonló cipőben Beszélgetés független producerekkel
• Bársony Éva: Füstbe ment tervek Beszélgetés András Ferenccel

• Trosin Alekszandr: Orosz ragtime Moszkvai mozikban
• Kántor Péter: A margón Felhő-Mennyország
• Csala Károly: Egy bohóc mennyországa Beszélgetés Nyikolaj Dosztallal
• Molnár Gál Péter: Távol Pétervártól A Belov-család
• Kövesdy Gábor: Megsértettem Oroszországot Budapesti Beszélgetés Viktor Koszakovszkijjal
• Turcsányi Sándor: Szolgaszemmel A francia kalandfilmekről
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Mindenki más Repklip
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Vézna filozófus Manchesterből Mezítelenül
• Schubert Gusztáv: A Büchner-puzzle Woyzeck
• Hegyi Gyula: Jó éjt, nagy generáció! Jó éjt, királyfi!
• Lukácsy Sándor: A sekély film avagy mit nem mondott Marx? Halál a sekély vízben
• Harmat György: Állami ugatás Kutyabaj...
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Philadelphia
• Mockler János: Kísértetház
• Báron György: Carlito útja
• Reményi József Tamás: A három testőr
• Sárközi Dezső: Mennyei Örömök Klubja
• Kovács András Bálint: Tabuk nélkül – egy férfi és két nő
• Schubert Gusztáv: Jófiú
• Sneé Péter: Sátánfajzat – Warlock 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Legenda vagyok

Klág Dávid

I am Legend – amerikai, 2007. Rendezte: Francis Lawrence. Írta: Richard Matheson regényéből Akiva Goldsman, Mark Protosevich. Kép: Andrew Lesnie. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Will Smith (Robert Neville), Salli Richardson (Zoe), Alice Braga (Anna), Charlie Tahan (Ethan). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 101 perc.

 

Richard Matheson apokaliptikus regényének adaptációi nagyon tanulságos pályát tudhatnak maguk mögött: 1964-ben még a Corman-filmek félkomoly veteránja, Vincent Price alakította az egyszerű gyári munkásból a vászonra már tudósként átvitt főhőst (Last Man On Earth), 1971-ben az akkoriban erőteljesen messiás-kisugárzású Charlton Heston maradt Az Omega ember, és most, a nyolcvanas és kilencvenes éveken átívelő preprodukciós pokol után egy hasonlóképpen megbízható idegenirtó és patrióta, Will Smith rója gépfegyverével és hű kutyájával városának utcáit.

Még tanulságosabb, ahogy az évtizedek folyamán Matheson minimalista cselekményét, súlyos dilemmáit és igazán lehangoló történetét addig szivattyúzta ki a stúdiórendszer, amíg csak a legcsekélyebb, de mégis a legvastagabb ecsettel megfestett motívumok maradtak meg belőle: a magányos hős, a kihalt város, az elszabadult vírus, és hozadékként tálalt éjjeli szörnyek. Ami sajnálatos, mert pont ezek azok az elemek, amiket az utóbbi évek filmjei végletekig elcsépeltek, az ezúttal New Yorkra ráhúzott nyugalmas világvége alapozó képei (amelyet már a 28 nappal később is reciklált) vagy a kitörés előtti pánik tömegjelenetei nem éppen az eredetiség, hanem az ilyesféle filmkészítés lehetséges logisztikai problémáival vágnak homlokon, és az alapmű vámpírhordáját felváltó, félelmetesen rossz számítógépes animációval megformázott gumizombik is inkább szörnyfilmes kényszermegoldások, mint igazi veszélyforrások.

De minden kétkedés ellenére a Legenda vagyok pont akkor nyerő, amikor sutba vágja a saját magára kényszerített műfaji konvenciókat, és őszintén Neville figurájára koncentrál. Magányos, elkeseredett, de extravagáns napi rutinja annyira megkapó, hogy karrierje során először ki tudjuk jelenteni: ebben a filmben több Will Smith-t is el tudnánk viselni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9284