KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/március
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Baptiste
FESZTIVÁL
• Fekete Ibolya: Szarajevó, az erdő Halálrutin
• Simó György: Szarajevó, előjel Budapesti beszélgetés Ademir Kenovićtyal
MAGYAR FILM
• Sneé Péter: Egyedül nem megy Beszélgetés Sándor Pállal
• Sneé Péter: Hasonló cipőben Beszélgetés független producerekkel
• Bársony Éva: Füstbe ment tervek Beszélgetés András Ferenccel

• Trosin Alekszandr: Orosz ragtime Moszkvai mozikban
• Kántor Péter: A margón Felhő-Mennyország
• Csala Károly: Egy bohóc mennyországa Beszélgetés Nyikolaj Dosztallal
• Molnár Gál Péter: Távol Pétervártól A Belov-család
• Kövesdy Gábor: Megsértettem Oroszországot Budapesti Beszélgetés Viktor Koszakovszkijjal
• Turcsányi Sándor: Szolgaszemmel A francia kalandfilmekről
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Mindenki más Repklip
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Vézna filozófus Manchesterből Mezítelenül
• Schubert Gusztáv: A Büchner-puzzle Woyzeck
• Hegyi Gyula: Jó éjt, nagy generáció! Jó éjt, királyfi!
• Lukácsy Sándor: A sekély film avagy mit nem mondott Marx? Halál a sekély vízben
• Harmat György: Állami ugatás Kutyabaj...
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Philadelphia
• Mockler János: Kísértetház
• Báron György: Carlito útja
• Reményi József Tamás: A három testőr
• Sárközi Dezső: Mennyei Örömök Klubja
• Kovács András Bálint: Tabuk nélkül – egy férfi és két nő
• Schubert Gusztáv: Jófiú
• Sneé Péter: Sátánfajzat – Warlock 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egon Schiele: A halál és a lányka

Alföldi Nóra

Egon Schiele: Tod und Madchen – német, 2016. Rendezte: Dieter Berner. Írta: Hilde Berger és Dieter Berner. Kép: Carsten Thiele. Zene: André Dziezuk. Szereplők: Noah Saavedra (Schiele), Maresi Riegner (Gerti), Valerie Pachner (Wally), Marie Jung (Edith). Gyártó: Amour Fou / Novotny & Novotny Filmproduktion. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 110 perc.

 

Az életrajzi filmek egyik színes csokrát képezik a képzőművészekről szóló darabok. Jóllehet ezek kevésbé biznisz-orientáltak, mint mondjuk a zenészeket megelevenítő társaik, hiszen nem szokványos, hogy egy Rembrandt biopic után a néző menten vesz pár festményt a sarki galériában, míg egy énekesről életéről szóló film rögtön felveri a slágerek értékét a showbiznisz tőzsdén. Mindemellett egy festő-életrajz könnyed terep egy rendező számára: terhelheti a darabot a saját alkotói kérdéseivel, a pazar műremekekből ihletet lehet csenni, ugyanazokat a képeket a film játékidejében hosszasan lehet mutogatni. A nézőszámok latolgatásánál pedig számítani a kíváncsi közönségre, hiszen a film főhősét valamennyire mindenki ismeri, egy-egy kép beugrik a név hallatán, egy kis műveltségi gyorstalpalásra mindenki kapható.

Egon Schiele rendkívüli képzőművésze volt a 20. századnak, de mint azt ahogy választott zsánerei, portrék, aktok, önarcképek is indexelik, nem kifejezetten kalandos életpályájáról híres. Állandó témái, a nők, nemiség, halál, elmúlás, és minden, ami komplexusokat okozhat a monarchia végnapjaiban, görcsös, kacska, szorongásokkal teli vonalakban testesülnek meg, figurái a torz deforláltságból szuggesztív pillantásukkal döngölik földbe a nézőt. Schiele izgalmas lelki világgal rendelkező, komplex karakter, zaklatott expresszionizmusa kifejezetten a 2010-es évek emberéhez beszél. Dieter Berner rendező azonban valamiért semmit sem akar elkapni Schiele esszenciájából, kérdéseiből és ideológiájából azon kívül, hogy explicit aktjai, és a kamaszos lánytestek iránti feltűnő érdeklődése miatt még börtönben is ült, volt szerelmes, házas és fiatalon meghalt. Sehol, semmi tépelődés vagy katarzis, Berner filmje olyan, mint egy csendélet: kellemesen szerény, és semmitmondó – fali dísznek szép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14059