KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/március
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Baptiste
FESZTIVÁL
• Fekete Ibolya: Szarajevó, az erdő Halálrutin
• Simó György: Szarajevó, előjel Budapesti beszélgetés Ademir Kenovićtyal
MAGYAR FILM
• Sneé Péter: Egyedül nem megy Beszélgetés Sándor Pállal
• Sneé Péter: Hasonló cipőben Beszélgetés független producerekkel
• Bársony Éva: Füstbe ment tervek Beszélgetés András Ferenccel

• Trosin Alekszandr: Orosz ragtime Moszkvai mozikban
• Kántor Péter: A margón Felhő-Mennyország
• Csala Károly: Egy bohóc mennyországa Beszélgetés Nyikolaj Dosztallal
• Molnár Gál Péter: Távol Pétervártól A Belov-család
• Kövesdy Gábor: Megsértettem Oroszországot Budapesti Beszélgetés Viktor Koszakovszkijjal
• Turcsányi Sándor: Szolgaszemmel A francia kalandfilmekről
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Mindenki más Repklip
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Vézna filozófus Manchesterből Mezítelenül
• Schubert Gusztáv: A Büchner-puzzle Woyzeck
• Hegyi Gyula: Jó éjt, nagy generáció! Jó éjt, királyfi!
• Lukácsy Sándor: A sekély film avagy mit nem mondott Marx? Halál a sekély vízben
• Harmat György: Állami ugatás Kutyabaj...
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Philadelphia
• Mockler János: Kísértetház
• Báron György: Carlito útja
• Reményi József Tamás: A három testőr
• Sárközi Dezső: Mennyei Örömök Klubja
• Kovács András Bálint: Tabuk nélkül – egy férfi és két nő
• Schubert Gusztáv: Jófiú
• Sneé Péter: Sátánfajzat – Warlock 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy kis szívesség

Varró Attila

A Simple Favor – amerikai, 2018. Rendezte: Paul Feig. Írta: Darcy Bell regényéből Jessica Sharzer. Kép: John Schwartzman. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Anna Kendrick (Stephanie), Blake Lively (Emily), Henry Golding (Sean), Joshua Satine (Miles). Gyártó: Feigco Entertainment / Bron Studios. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 117 perc.

 

A 2010-es évek női domestic noir-jának kisszámú minőségi modellje után Hollywood hamar rákényszerült a trend turkálójára, és Darcy Bell tavaly kiadott Egy kis szívességében rögtön meg is találta a legdurvább szezonvégi leárazásokat is polcon átvészelő fércművek egyikét. Az eltűnt szupercsaj-barátnő után nyomozó kertvárosi blogger-anyuka komor Ördöngősök-története elképesztően ostoba krimi-narratívájával, tökéletesen érdektelen, kiszámítható alakjaival és „kedvenc nyári élményem” szintű nyelvezetével érthetetlen választásnak tűnhet egy A-kategóriás stúdiófilmhez – egyetlen magyarázatot kivéve: ha miként hajdanán Welles (A gonosz érintése), Truffaut (Lőj a zongoristára) vagy Kubrick (Gyilkosság) esetében történt, a választott bűnügyi ponyva csupán ugródeszkát jelent egy erőteljes szerzői személyiség számára a magasba szárnyaló önkifejezéshez.

Persze ahogyan Darcy Bell chicagoi óvónő és David Goodis hardboiled-zseni között zongorázni lehet a különbséget, úgy Paul Feigtől sem igen várhatjuk belátható időn belül a chick flickek Sanghaji asszonyát: az viszont kétségtelen, hogy a vitatható értékű, de műfaji érdemekkel bíró Koszorúslányok óta egy igen egységes és jellegzetes álomgyári életmű sűrűsödik az alkotó kuktájában. Az Egy kis szívesség az eddigi menüből a „jófej átlagnő vetélkedése az aljas álomnővel” fogást tálalta fel újra, esküvői vígjáték és kém-akciófilm után a női noir receptkönyvéből – méghozzá a Holtodiglan és a Lány a vonaton ismeretében pofátlan merészséget jelentő Feig-humorral megízesítve. Az, hogy a végeredmény így is magasan felülmúlja az alapregényt, igen szerény elismerés (például számos logikai bakiját orvosolja, kikacsintós francia slágerekre cseréli a kínos krimi-utalásokat és némi élettel tölti meg hősnőit), de mással nem igen dicsekedhet: a kötelező happy endre átírt sületlen befejezésre az Egy kis szívességből csak egy nagy szívás marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13844