KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Moszkva, Belgium

Forgács Nóra Kinga

Aanrijding in Moscou – belga, 2008. Rendezte: Christophe Van Rompaey. Írta: Jean-Claude Van Rijckeghem és Pat van Beirs. Kép: Ruben Impens. Zene: Tuur Florizoone. Szereplők: Barbara Sarafian (Matty), Jurgen Delnaet (Johnny), Johan Heldenbergh (Werner), Anemone Valcke (Vera), Sofia Ferri (Fien). Gyártó: A Private View. Forgalmazó: Másképp Alapítvány. Feliratos. 102 perc.

 

Mi történik, ha a brit kitchen sink realizmus hagyományai, a melodramatikus történetszövés túlzásai és a romantikus komédiákba illő módon elrajzolt, első látásra összeférhetetlen karakterek adnak randevút egymásnak egy külső lakónegyedben? A Moszkva, Belgium a példa arra, hogy mindebből lebilincselő hétköznapi mese kerekedhet – megértésről, elfogadásról, szeretetről, szerelemről és persze a kisbetűs életről, ami negyven fölött sem áll meg, sőt, napról napra kitartóan adagolja nem mindig kellemes meglepetéseit.

A Moszkva, Belgium hőse Matty, a negyvenegynéhány éves családanya, aki három gyermeke és a kapuzárási pánikját fiatal barátnővel enyhítő, félig ex férje vonzáskörében keresi önmagát és az élete elveszett sava-borsát. Mindezt nem várt fordulatként egy koccanásos balesetben megismert, fiatalabb, életörömmel teli, de nem éppen makulátlan múltú kamionsofőr segíthet újra megtalálni, felülírva Matty boldogságról és normalitásról alkotott fogalmait. A belga Christophe Van Rompaey harsány és meghitt szituációkat, nyilvánvaló és rejtett érzelmi viszonylatokat egyaránt empátiával ábrázoló párkapcsolati-családi mozijának szereplői egy-egy eltúlzott vonásuk ellenére is hiteles karakterek maradnak, hihető és átélhető reakciókkal. A film egyfelől könnyedén hozza ki a maximumot a komikus helyzetekből, másfelől pontosan húzza meg a drámai erővonalakat és ügyesen szövi a motivációs hálót, túlzásai és szentimentális epizódjai is intelligenciáról, (ön)ironikus látásmódról, ugyanakkor a fentebb emlegetett emberi értékek iránti őszinte elkötelezettségről tanúskodnak.

A belga külvárosi romkom remekül ötvözi tehát a valószerűség és valószínűség igényét a zsáner látásmódjával, ügyesen hozza helyzetbe figuráit, a komikus mozzanatoknak és reakcióknak életszerű problémák adnak mélységet, a Matty szerepét alakító Barbara Sarafian játéka pedig még a gyengébb jeleneteket is elevenséggel tölti meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9819