KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Da Vinci-kód

Vörös Adél

The Da Vinci Code – amerikai, 2006. Rendezte: Ron Howard. Írta: Dan Brown regényéből Akiva Goldsman. Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Tom Hanks (Langdon), Audrey Tautou (Sophie), Ian McKellen (Sir Teabing), Alfred Molina (Aringarosa), Jean Reno (Bezu), Jürgen Prochnow (Vernet). Gyártó: Columbia Pictures / Imagine Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 146 perc.

 

Dan Brown bestsellerében Langdon, a szimbólumkutató-professzor és bájos menekülőpartnere, Sophie, a kódfeltörő megszállottan hajkurásznak egy rejtélyt keresztül-kasul Párizson, sőt, Európán, a náluk csak még megszállottabb egyházi és egyházközeli figurák árnyékától kísérve. Klasszikus ponyvasztori, mindene megvan: rejtvényfejtés, bujkálás-üldözés, nyomozás, többszörösen összetett tagmondatok és felesleges szóvirágok hiánya: szinte kész forgatókönyv. Külön izgalmassá pedig kultúrtörténeti érdekességei, két évezredes mítoszt döngető, közbeszédet provokáló állításai tették. Vagyis igazi filmalapanyag, gondolhatnánk.

Ron Howard az Egy csodálatos elme referenciájával nem is lenne rossz választás. A film se rossz. De nem is olyan jó, mint lehetne. A regénynek ugyanis a gerincét valóban a filmben is látványosan-atmoszférikusan ábrázolt, váltakozó helyszíneken zajló történések és a köztük megejtett izgalmas futkározások adják – de nem a velejét. A velejét azok a, LeonardoMária Magdolna-tengely mentén elrejtett talányok adják, amelyekből meglepő történelmi teória állhat össze – a regény és a krimi mint fikciós műfajok szempontjából ennek hitelessége gyakorlatilag lényegtelen. A Magdolna-mítosz és a Szent Grál körüli titok ügyesen manipulatív, folyamatos leleplezése „eteti meg” velünk a könyvet, lendíti el kissé a közhelykrimitől – és lendíti előre a filmet is. A probléma nem adaptációs, hiszen nem egy nagy regényhez kellett felérni – csupán egy regényesített irodalmi forgatókönyvet filmre vinni. Azonban vagy a bátorsága hagyta el alkotót, vagy a képzelete: nem erős műfaji mozi – üldözős ponyvafilm készült.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8637