KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Seriff az égből

Lajta Gábor

 

Hiányosságai – és nem erényei – révén válik gyerekfilmmé a Seriff az égből. Mondhatnám azt is, hogy gyermeteggé. Nem éri el még a Piedone-filmek színvonalát sem, mert nélkülözi azok tartalmi és stiláris egységét. A gyerekek azonban hálásak és talán jól mulatnak a látványosságokon, az ósdi filmtrükkökön, s a már szinte rajzfilmszerű verekedéseken. (Az egyik szereplő például mindig úgy csuklik össze, mint egy kilyukasztott gumitömlő.) Pedig jól indul a film. Imbolygó híradóstílusban fényképezett képek az UFO-k miatti hisztériáról. Megjelenik egy hatalmas „rémalak” – Bud Spencer – fényes méhészöltözékben: ő a „földöntúli” seriff. Valami gunyoros történetre készülünk a csodalátókról..., de akkor mit keres itt Bud Spencer a hatalmas ökleivel? S a megoldás is meglehetősen fantáziátlan: egy űrből jött kisfiút vesz pártfogásba, akit UFO-felderítők üldöznek. A „visszajáratás”és a „kockázás” jóvoltából megmozdulnak a tárgyak, az emberek pattognak előre-hátra.

Azt a filmet, amely nem adja legalább a valószerűség látszatát, nem vehetjük komolyan annyira, hogy beleéljük magunkat és izguljunk rajta. Maradna tehát a humor, de igazi konfliktushelyzet nélkül nincs igazi nevetés sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7338