KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Két filmhét

N. N.

 

A filmhetek – a könyvhét mintájára – nemcsak ráirányítják a kultúrára a figyelmet, hanem körképet is nyújtanak egy-egy ország filmgyártásáról. A film barátai szeptember 23–29. között rendezett filmhéten a jugoszláv, október 21–27. között pedig a dán filmművészet új alkotásaival ismerkedhettek meg.

Az „új hullám” a 60-as évek elején a jugoszláv filmművészetben is éreztette hatását, Duąan Makavejev, Puriąa Djordjević, Aleksandar Petrović, ®ivojin Pavlović neve az országhatárokon túl is ismert volt, de ahogy elcsitultak a hullámok, a 70-es évek elején, a jugoszláv filmet „nem jegyezték” a nemzetközi filmpiacon. Most, hogy felnőtt és érdekes filmekkel jelentkezett egy új rendező generáció (például Goran Paskaljević, Lordan Zafranović, Karpo Godina, Emir Kusturica), ismét érdeklődni kezdtek a külföldi kritikusok a jugoszláv film iránt. Jelentősebb filmfolyóiratokban tanulmányok jelentek meg az újabb, „második új hullámos” rendezőkről, s idén Pesaróban a jugoszláv filmművészetet reprezentáló válogatás szerepelt a hivatalos programban. A nálunk megrendezett filmhét sajnos nem az új törekvéseket példázta, a válogatók (a jugoszláv forgalmazók) célja az volt, hogy minden nemzetiség filmgyártását bemutassák.

A fiatal filmeseket a szarajevói Emir Kusturica Emlékszel Dolly Bellre? című filmje képviselte. Ez a „bosnyák Megáll az idő” a huszonévesek eszméléséről szól. A zágrábi Rajko Grlić a háború kiheverhetetlen sérüléseit ábrázolta a Cannes-ban is bemutatott Csak egyszer Szeretünk című filmjében, amely azonban alig emelkedett ki a filmhét programjában szereplő többi háborús produkcióból.

A dán filmgyártást hét film, hét rendező reprezentálta: A Casablanca cirkusz (Erik Clansen), A báró (Anders Refn), Én és Charly (Morten Arnfred-Henning Christiansen), Két holttest egy koporsóban (Søren Nelson-Hans-Erik Philip), Gumitarzan (Søren Gragh-Jacobson), Olsen bandáját átverik (Erik Balling), és a Télen születtek (Astrid Henning-Jensen). Anders Refn és Erik Balling nevével már találkozhattak a magyar nézők is. Anders Refn nálunk az 1979-ben rendezett dán filmhéten mutatkozott be a Jörgensen, a zsaru című olasz mintájú politikai krimijével. Erik Ballingot elsősorban mint az Olsen-sorozat szerzőjét ismerjük, jóllehet az Ártatlan bűntény című filmjével komorabb hangot ütött meg (egy korábbi, 1972-ben rendezett dán filmhéten láthattuk a Filmmúzeumban). Az öt ismeretlen dán művész most mutatkozott be először a magyar közönségnek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6905