KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Karla házasságai

Kapecz Zsuzsa

 

Egy bizonyos kor után –- állítólag – férjhez kell menni. Ez különösen ajánlatos, ha a feleségjelölt nem ragaszkodik túlságosan a családjához. Karla férjhez is megy, jó messzire a szülői háztól, vidékre. Házassága sikerül, kedvére való munkahelyet talál, nemsokára keresztelőre készülhet az ifjú pár – - minden rózsásnak tetszik. A gyerek születése napján azonban az apa szívrohamot kap, és Karla egyszerre lesz anya és özvegy. Pár év elteltével újra kimondja a „boldogító” igent, ezúttal egy kétszeresen elvált templomi orgonista oldalán. Ez a házasság azonban csak civakodásokat hoz, az időközben munkásnőből énekesnővé  átnevelt Karla éppannyira nem felel meg a férje által elképzelt „katolikus hit-ves”-ideálnak, mint amennyire az orgonista a „rendes férj”-sémának. Karla végül visszatér a vidéki házba, az üzembe, azaz: emlékeihez. Ezek után eltöprenghetünk: mi is a nagybetűs mondanivaló? Első megközelítésre talán az, hogy egy bohém művész nem pótolhat egy tisztes családapát, és hogy nem muszáj énekelnie annak, aki nem akar. Persze, lehetséges, hogy vígjátékot láttunk, hiszen az alkotók folyamatos erőfeszítéseket tesznek a képi humor megteremtéséért, és ez esetben esetleg másfajta megközelítést kell választanunk. A film végül is annyit mond a néző számára, hogy ha egy nő nem tud szakítani első férje emlékével, ne házasodjon még egyszer. így is van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6651