KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Finom kis bordély

Bérczes László

 

Mostanáig azt hittem, hogy semmit nem tudok a 20-as évek Prágájáról. Ennek tudata nem okozott különösebb megrázkódtatást, az ember univerzális tudatlanságának tengerében végülis csak egy cseppről van szó. De végigüldögélvén Václav Mătejka filmjét halvány önbizalmam támadt. Az újabb és újabb képekkel a magabiztos mindentudás illúziója költözött belém. Hiszen ezt én is tudom! Ártatlan örömömet azonban belengte valami fárasztó, langyos unalom. Lassan, szomorúan, önkritikusan be kellett látnom: nem én tudok sokat, Mătejka nem mond semmit. Ismerem már ezt a filmet máshonnan.

Évek óta jönnek szembe a filmek a századforduló szecessziójával, magányos utcai lámpáival, félhomályos, puha szobáival, fülledt-fojtott erotikájával, pezsgőző-kártyázó úriembereivel, fáradt dizőzeivel, a korrupció hálójában vergődő naiv kisembereivel. Egy közülük a Finom kis bordély. Nem jobb és nem rosszabb, olyan, mint a többi. A rendező egyébként tudja a mesterséget – ami nem mondható el az ötlettelenül közreműködő operatőrről –, sőt Mătejka több filmre elegendő története is van. Prága környékén szolidan bújik meg egy titokzatos kastély, neve „Riviera”. Elegáns urak múlatják itt az időt, ahogyan a Madame fogalmaz: „A társadalom java merít itt erőt az újabb harcra”. Nem kis fába vágja hát a fejszét az új egyenruhájában büszkén feszítő jámbor kerületi rendőrfelügyelő, amikor az erkölcsök megtisztításáért száll harcba. Természetesen kicsorbul a fejsze, és a megtört szívű felügyelő a morál mártírjaként portássá lefokozva segíti be a miniszter urat a finom kis bordélyba. Ez a történet csak egy epizód. Ebben a filmben ugyanis epizódok vannak, amelyek elfelejtődnek, marad a revü, a tetszetős zenés film. Mătejka igazából ez érdekli. De hogy minket is érdekeljen a filmje, álságból nyakonönti kopott és múltidejű társadalombírálattal.

És ha akarjuk, még azt is elhisszük, hogy ismerjük a 20-as évek Prágáját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6282