KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Altatódal nászágyon

Gáti Péter

 

Luigi Pirandello, akinek elbeszélése nyomán készült a forgatókönyv, valószínűleg nem ismerne rá saját írására. Az elszegényedett nemesi család sarjainak – anya és fia – kiüresedett, fájdalmasan nevetséges létformája a filmbeli ábrázolásban elveszti társadalomkritikai élét. A hangsúly a nevetségességre, az anakronisztikus élet- és szemléletmód bornírtságára kerül. A rendezői adaptáció szerint kedvesen nevetségesek, ütődöttek ezek a figurák – a rátarti mama, a teszetosza szerelmes ifjú báró, a katonás, kellőképpen korlátolt és rámenős ügyvéd-sógor – az egész környezet, következésképp a cselekmény is. A szerelmi bonyodalom, mint vígjátéki konfliktusforrás nem túl eredeti, de ezen nincs sok időnk rágódni: Tonino Cervi fergeteges komédiát varázsol elénk, aminek könnyen megfejthető, de annál nehezebben megvalósítható titka az egységes stílus megteremtése iránti érzék. Blőd és groteszk vonásokat egyesítő világot teremt a rendező, s a pergő, üresjáratokat nem engedélyező filmritmushoz kitűnő partnerek a szerepüket tökéletesen megformáló komikusok. Különösen emlékezetes Vittorio Gassman – sokadik változatban is frenetikus hatással ábrázolt – ügyvédfigurája.

Remek vígjáték, amilyenből a hazai mozikínálat elbírna még számos, hasonlóan eredeti hangvételű alkotást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6281