KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pitch Black – Huszonkét évente sötétség

Varró Attila

 

1927-ben, a nagy napfogyatkozás másnapján H. G. Wells egy kézirat-köteget lobogtatva rontott be az idős Mélies otthonába. „Írtam egy forgatókönyvet magának, monsieur! Eredetileg röpiratnak szántam, válaszul azokra az ostoba amerikai majomperekre, de szerencsére még idejében eszembe ötlött Ön és az Utazás a Holdba. Olvassa el nyomban, s'il vous plait!” Mélies átfutotta a paksamétát: brit felfedezők a Perzsa-sivatagban egy leleplezett német gonosztevővel és néhány muzulmán zarándokkal átélik az ezerévente egyszer bekövetkező napfogyatkozást, amelynek forró éjszakája bibliai sárkánygyíkokat szabadít a felszínre. Kegyetlen élet-halálharc, néhány órába sűrített evolúciós szelekció, a legerősebb túlélő-ösztönnel rendelkező, erkölcsi gátaktól és felesleges altruizmustól mentes Übermensch diadala. Az utolsó oldal végén az idős filmes felsóhajtott: „Kiváló alapanyag, Mr. Wells, de én tíz éve visszavonultam, no meg tőkém sincs már egy ekkora vállalkozáshoz. Vigye át Amerikába, épült ott valami Hollywood nevű film-éden, meglátja, tárt karokkal fogadják. Au revoir!”

A csalódott Wells szívből gyűlölte Amerikát: kéziratát inkább örököseire hagyta, azzal az utasítással, hogy csak a következő kontinentális méretű napfogyatkozás napján nyitható fel pecsétje. Nem is sejtette, hogy műve mégis a hollywoodi koromsötétben dehibernálódik egy lelkes, másodvonalbeli sci-fi rendező közreműködésével, aki a becses szerzeményt egyetlen délután alatt az ezredvéghez szabta: a Közel-Kelet lejárt lemez, legyen a helyszín egy sivatagi planéta, persze több Nap kell, minimum három, a szent ember nem halhat meg, a női főszereplő nem maradhat életben, a démoni sárkány-sereg és a köztörvényes hős pedig rendelkezzen ugyanolyan infravörös látásmóddal, a lassúbb felfogású nézők kedvéért. Szerencsére David Twohy jobban ért a rendezéshez, mint az íráshoz: az átgondolatlan dramaturgiai fordulatokkal tarkított százéves kliséket izgalmas tempóban, poszt-hongkongi látvány-effektekkel (monokróm képsorok, durva kézi-kamerázás, feszesre vágott akciók) megkomponálva teszi meglepően szórakoztatóvá. A Pitch Black vérbeli B-széria, de a multiplexbe való élvonalból, csupán egy színes kis papírszemüveg hiányzik maradéktalan élvezetéhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3002