KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Holiday

Kovács Patrik

The Holiday – amerikai, 2006. Rendezte: Nancy Meyers. Szereplők: Kate Winslet, Cameron Diaz, Jude Law. Forgalmazó: Pro Video. 136 perc.

 

Nancy Meyers a középfajú romantikus komédiák avatott specialistája: filmjeit rendre kirostálja a nézői emlékezet, másfél-két órára mégis rabul ejtik a szívet. Rendezőnk modern tündérmeséket árul, melyekben jó elmerülni, még ha hamiskásan is csillog rajtuk a cukormáz. A Holiday a szikár, de markáns életmű egyik legtipikusabb darabja: a Meyers védjegyének számító tematikai- és stílusvonások mindegyike felbukkan benne. A két hősnőt, Irist (Kate Winslet) és Amandát (Cameron Diaz) egyaránt szerelmi bánat emészti, ezért elhatározzák, hogy lakást cserélnek a karácsonyi ünnepi szezonra, hátha a közegváltás csodát művel velük. Így is történik: miközben a boldogság délibábját hajszolják, új románcok és barátságok szövődnek, s régi lelki nyavalyáikkal is le kell számolniuk. Hogy sikerül-e nekik, nem is kérdés.

Meyers legtöbbször egyedülálló nők életközepi válságáról, az újrakezdés nehézségeiről regél – a humor nagyítólencséjén keresztül szemléli átkos sorsukat. Karakterei mégis Janus-arcúak: hol mély emberismeret sűrűsödik bennük, hol vaskos, két lábon járó sztereotípiák. Mindez sajnos a Holiday esetében is érvényes, sőt az egész produkciót a szélsőségek jellemzik: némely jelenet valóságos írói sziporka, máskor azonban dühítően papírízű fordulatok váltják egymást. Sokszor olybá tűnik, Meyer tényleg feketeöves lélekvarázsló – Iris múlttal való viaskodásának néhány mozzanata telitalálat –, ám a kötelező happy end érdekében végül mégis szivárványosra színezi a konfliktusokat és a figurákat. Mintha maga sem tudná, hogy szerzői törekvései-e a fontosabbak, vagy az álomgyárnak tett engedmények. A Holiday mindennek ellenére seregnyi apró csodát rejt: a főbb szerepekben valósággal lubickolnak a kor gigasztárjai, Eli Wallach mellékfigurája pedig parádés, akárcsak a huncut filmtörténeti reflexiók. Más kérdés, hogy a publikum számára mindig az Igazából szerelem marad az első számú karácsonyi romkom, ám a Holiday mégis a műfaj nívósabb képviselői közé tartozik. Ha komor érzelmek hűvösével ülünk le elé, akkor is szívtájéki melegség önt el, mire lefut a végefőcím.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14504