KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anna

Kránicz Bence

Anna – francia, 2019. Rendezte és írta: Luc Besson. Kép: Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Sasha Luss (Anna), Helen Mirren (Olga), Luke Evans (Alex), Cillian Murphy (Miller), Alexander Petrov (Petyr). Gyártó: EuropaCorp / Canal+ / OCS. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 119 perc.

 

Luc Besson karrierkezdete óta vonzódik a hatalmaskodó férfiak ellen lázadó nőkhöz – elsősorban a filmjeiben, ám amint a Nikitát játszó Anne Parillaud-val és a Jeanne d’Arcot megformáló Milla Jovovich-csal kötött, válással végződő házasságai mutathatják, olykor az életben is. A mindössze egy női névvel felcímkézett filmjei mára az életmű legmarkánsabb egységét képezik, mennyiségi értelemben háttérbe szorítva a cinéma de look kritikailag oly nagyra tartott, ám bő húsz éve lezárult szakaszt Besson pályáján. A szuperhősfilmes trendre rácsatlakozó Lucy bemutatása után a rendező meglepetten, bár talán elégedetten tapasztalhatta, hogy a #metoo-mozgalom révén Hollywood időközben utolérte őt: az utóbbi pár évben az erős nők függetlenségi harcairól szóló történetek számos műfajban a fősodorba kerültek.

A szovjet blokk összeomlása előtti vagy poszt-hidegháborús miliőbe helyezett thrillerek különösen népszerűvé váltak, ugyanis látványosan írják át a „bajba jutott nő” ősrégi sémáját. Az Atomszőkében, a Vörös verébben vagy A bűn hálójában idevágó Soderbergh-opuszában éppen a kizsákmányolt és eredetileg puszta eszközként – szex-, illetve gyilkoló gépként – használt nők képesek átlátni a férfiak képviselte nagyhatalmak szövevényes játszmáit, fekete özvegyekként szövögetve saját pókhálójukat két életveszélyes bevetés között. Az orosz kettős, sőt hármas ügynököt hősszerepbe helyező Annában Besson ezt az újszerűen értelmezett „láthatatlan munkát” idegőrlő kirakósként mutatja be felbontott időrendet alkalmazó, csavaros elbeszélésével – ám az akcióesztétikáját tekintve idejétmúlt és egyéb téren is teljesen ötlettelen rendezés miatt a hősnő nem tud igazán életre kelni. Hiába kerekedik felül tartótisztjein, a gúzsba kötő rendezői kontroll alól nincs szabadulás – szegény Anna megmarad pisztolyt szorongató Barbie-babának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14190