KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Meg - Az őscápa

Baski Sándor

The Meg – amerikai, 2018. Rendezte: Jon Turteltaub. Írta: Steve Alten regényéből Dean Georgaris, Jon Hoeber és Erich Hoeber. Kép: Tom Stern. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jason Statham (Jonas), Li Bingbing (Suyin), Winston Chao (Zhang), Rainn Wilson (Morris), Ruby Rose (Jaxx). Gyártó: Gravity Pictures / Apelles Entertainment / Maeday Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

 

Spielberg (al)műfajteremtő klasszikusának máig töretlen kultuszát és a horrorban utazó producerek témaérzékenységét ismerve egészen meglepő, hogy minden idők legfélelmetesebb tengeri ragadozója, az óriásfogú cápa nem foglalhatta még el méltó helyét a filmes szörnypantheonban King Kong és Godzilla mellett, mert kizárólag a trashgyártó szakmunkások mertek eddig hozzányúlni (lásd a Gyilkos cápák 3.: Őslények tengerét és a The Asylum féle Mega Shark-sorozatot.) A popkulturális köztudatba ez a kétmillió éve kihalt cápa Steve Alten 1997-ben kiadott regényével került be, a nyilván a Jurassic Park sikere által is ihletett Meg: A Novel of Deep Terror megfilmesítési jogai azonnal el is keltek, de hiába látott fantáziát a projektben George Clooney-tól Del Torón át Jan de Bontig több nagy név, 19 év kellett hozzá, hogy elkészüljön az adaptáció.

A producerek csökkenő ambícióit és elvárásait tökéletesen jelzi, hogy végül az A-kategóriás sztárnak még fénykorában sem nevezhető Jason Statham lett a főszereplő, a rendezői székbe pedig az a Jon Turteltaub (Jég veled!, A nemzet aranya) került, akinek a neve egyet jelent a tisztes középszerrel. A Meg is tökéletesen középutas: technikailag, a trükkök minőségét illetően megközelíti a legnagyobb blockbusterek színvonalát, miközben a történet és a karakterek kidolgozottságát illetően csak kevéssel emelkedik a trashverziók fölé. A filmbe ölt dollármilliók nyoma meglátszik, ahogy az is, hogy büdzséjét nagyrészt a kínai koproducercég teremtette elő, fontos szerepet és dialógusidőt kapnak ennél fogva a kínai szereplők, ami egy Délkelet-Ázsia partjainál játszódó történet esetében még indokolható is. Az már kevésbé, hogy a nemzetközi jegybevételek maximalizálásának érdekében végül korhatárosra vágták a filmet, így a közhelyes dramaturgiai megoldásokért, az elcsépelt jump scare-ekért és az általános iskolás biológiai ismeretekkel is kiszűrhető blődségekért sajnos a tengert vörösre színező vér és a leszakadó végtagok bűnösen szórakoztató látványa sem kárpótolhatja a nézőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13816