KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szerelem vak

Pápai Zsolt

Blindamerikai, 2017. Rendezte: Michael Mailer. Szereplők: Alec Baldwin, Demi Moore, Dylan McDermott. Forgalmazó: Independent. 104 perc.

 

Előfordul, hogy egy friss film konzervativizmusával, sőt: avíttságával tüntet. A szerelem vak is ilyen: annyira konzervatív, hogy az már szinte forradalmivá teszi nem csak a kortárs fősodor darabjaihoz, de az off-hollywoodi szcéna produkcióhoz képest is. Veretes melodrámáról van szó, amelynek alkotói – a neves regényíró, Norman Mailer két fia, Michael és John Buffalo – a műfaji panelek akkurátus felmondása és a kötelező fordulatok eminens levezénylése mellett a színészválasztásukkal is a zsáner hovatovább nyolcvan évvel ezelőtti állapotát és hőskorát idézik meg, azt az időszakot, amikor még nem fiatalok (mint a kortárs indie-melodrámákban), hanem középkorú aktorok képezték az ilyesmi filmek szereplőinek derékhadát.

Pedig A szerelem vak nem indul rosszul, az első félórája kifejezetten feszült, és a figurái sem tűnnek érdektelennek. Marc Dutchmant (Dylan McDermott), a gátlástalan üzleti cápát lefülelik a rendőrök, és előzetesbe helyezik törvénytelen tranzakciói miatt. Feleségét, Suzanne-t (Demi Moore), akiről nem állítható biztosan, hogy tudott férje üzelmeiről, enyhén büntetik: közmunkára kötelezik, amit a vakok intézetében kell letöltenie. Itt találkozik az egykor híres íróval és egyetemi oktatóval, a balesetben szeme világát vesztő Billel (Alec Baldwin), akivel ugyan kezdetben nem jön ki, de idővel megváltoznak az érzései.

Jót tesz a mozinak, hogy Michael és John Buffalo Mailer nem csak a kétségtelenül szirupos melodrámai szálat bonyolítja, hanem – ismét csak a klasszikusok, nevezetesen: a gaslight-melodrámák modorában – egy thrillerszálat is: utóbbiért az előzetesbe vetett és a felesége közmunkájával kapcsolatban egyre dühösebb férj a felelős. A film szimpatikus vonása továbbá, hogy az egyébként jobbára középszerű Alec Baldwin kiválóan teljesít, olyannyira, hogy a néző egy idő után már feledi is az összehasonlítást a nagy előddel, a hasonló szerepet Az asszony illatában eljátszott Al Pacinóval.

Mindez azonban nem kárpótol a játékidő második felében kifejlődő papírosízű konfliktusokért és kiszámítható fordulatokért. Bár látszik az alkotók igyekezete és megfeszített akarása, de valahogyan a bátortalansága is. Mintha nem hittek volna benne, hogy igazán jó filmet is tudnak csinálni. Nem csak egy olyat, aminek minden jelenete a harmincas–negyvenes évekre utal vissza.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13510