KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ígéret

Benke Attila

The Promise – amerikai-spanyol, 2016. Rendező: Terry George. Forgatókönyv: Terry George, Robin Swicord. Kép: Javier Aguirresarobe. Szereplők: Christian Bale (Chris), Oscar Isaac (Mikael), Charlotte Le Bon (Ana), Angela Sarafyan (Maral), Jean Reno (Fournet). Gyártó: Survival Pictures, Phoenix Pictures. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. 133 perc.

 

A dicstelen huszadik század leggyakrabban emlegetett népirtása a Holokauszt, ám sajnos más tömeggyilkosságokat is elkövettek politikai ideológiák nevében, amelyekről ritkábban készülnek nagyjátékfilmek. Ilyenek a második világháborút megelőző nankingi népirtás (Zhang Yimou: A háború virágai), az ukrán holodomor (George Mendeluk: Keserű aratás) vagy az „örmény holokauszt” az első világháború hajnalán (Atom Egoyan: Ararat). Ez utóbbit idézi fel Terry George ír rendező (Hotel Ruanda) legújabb történelmi melodrámája, Az ígéret.

Törökország mai napig próbálja tagadni a gyengélkedő Oszmán Birodalmat irányító nacionalista kormányzat 1915-ös rendelkezését, amely gyakorlatilag legalizálta az ország legnagyobb keresztény kisebbségének, az örmények lemészárlását. Ezt a kurrens közel-keleti menekültválságra is rímelő történelmi tragédiát Terry George koncepciója szerint populáris formában lehet behozni a köztudatba. Az ígéret centrumában így a naiv örmény medikus, Mikael, a Franciaországból népéhez visszatérő Ana és a pökhendi amerikai újságíró, Chris szerelmi háromszöge áll, mely sajnos sokszor háttérbe szorítja a fontos történelmi szálat. Mikael a főhős, akinek szembe kell néznie a borzalmakkal, ám meglehetősen súlytalan karakter, még Ana kegyeiért sem igazán kell küzdenie, ezért roppantmód unalmas is. A Christian Bale által eljátszott riválisa ellentmondásosabb figura, ám a nemes történelmi küldetés és Ana iránt érzett szerelme között őrlődő férfi csupán a Casablanca Rickjének halovány másolata, nem lesz belőle drámai hős vagy komoly rivális. Velük szemben az igazi gonoszt az egyoldalúan kegyetlennek ábrázolt oszmánok képviselik. Mindezekből Terry George csupán egy fájóan átlagos, kiszámítható és hatásvadász melodrámát tudott összehozni, egydimenziós romantikus hősökkel és néhány látványosabb csatajelenettel. Az örmény népirtás ennél sokkal komplexebb megközelítést érdemelne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13322