KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak azért is szerelem!

Vajda Judit

Goodbye to All That - amerikai, 2014. Rendezte és írta: Angus MacLachlan. Kép: Corey Walter. Szereplők: Paul Schneider (Otto), Melanie Lynskey (Annie), Heather Graham (Stephanie), Audrey P. Scott (Edie). Gyártó: Epoch Films / RC Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 85 perc.

Úgy tűnik, a szerencsétlenkedő Bridget Jones-ok világában a férfi csak szuperhős lehet: ritka madár a vásznon a lúzer szingli pasi. Ha nagy ritkán mégis felbukkan egy-egy alkotás hőseként, akkor is általában független filmekben és jórészt frissen elhagyott-becsapott férjként jelenik meg (Egy férfi naplója, Napos oldal, Jeff, aki otthon lakik). Nincs ez másként Angus MacLachlan rendezői debütálásával sem, ami egy hétköznapian boldog élet idilli töredékeinek felvillantása után rögtön belecsap a lecsóba. A mit sem sejtő Ottóval együtt a néző is meglepetve értesül róla, hogy ami egy 8 éves kislánnyal megspékelt szeretetteljes házasságnak tűnt, az az egyik félnek már nem felel meg, és váratlanul kilép belőle. A magára hagyott főhős először megpróbálja megérteni a történteket, majd amikor kiderül, hogy ebben (ex)neje nem partner, kénytelen-kelletlen elkezd megismerkedni az agglegényélet kiváltságaival, azaz elsősorban a testi örömökkel.

Valami különös varázslat (esetleg a forgatókönyv hibája) folytán Ottónak nem kell elszánt puncivadászatba kezdenie – a kiéhezett, kívánatosabbnál kívánatosabb nők szinte mind maguk találják meg. Mindebből úgy tűnhet, hogy egy pergő cselekményű, céltudatos romkommal állunk szemben, de a Csak azért is szerelem! egyrészt nem dönti el, hogy vígjáték vagy dráma akar-e lenni, másrészt a szexuális habzsolásokat bemutató epizódokat nézve egyszerűen képtelenség eldönteni, miről is kíván szólni. Van benne ugyan egy-egy jól eltalált jelenet és figura (például a válás „bejelentetése” a pszichológussal vagy a saját magára mániákusan teljes nevén hivatkozó szentfazék nimfomániás), de az egész valahogy cseppfolyós, nem áll össze. Ennek köszönhetően ha más nem is, az értetlenség átjön, amit a főhős érezhetett, amikor felesége mindenféle magyarázat nélkül elhagyta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12316