KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Járhatatlan út

Vajda Judit

Halt auf freier Strecke­ – német, 2011. Rendezte: Andreas Dresen. Írta: Andreas Dresen, Cooky Ziesche. Kép: Michael Hammon. Szereplők: Inka Friedrich (Ina), Steffi Kühnert (Simone), Talisa Lilly Lemke (Lilly), Otto Mellies (Ernst). Gyártó: RBB / Arte. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

A nyugdíjas korosztály (testi) szerelméről mesélő Kilencedik mennyország után Andreas Dresen új művében is sokkol, ezúttal már az első percben. A Járhatatlan út úgy kezdődik, hogy főhősével közlik: agydaganata van. Az alkotás ugyanebben a szellemben folytatódik, azaz a néző tanúja lehet, hogyan építi le a kór Frankot és dúlja porig az ő és családja békés hétköznapjait.

A legfontosabb probléma először is, hogy a férfinak és feleségének két gyereke van, és nem tudják, hogyan közöljék velük a szörnyű hírt. Sőt, eleinte ők sem tudják, miképp reagáljanak a helyzetre. A reakció ezután is a mű kulcsfontosságú kérdése marad, hiszen, ahogy senki más, a gyerekek sem találják a megfelelő módot a szituációval való szembenézésre: számukra apjuk betegsége csak egy zavaró tényező, ami miatt hamarabb haza kell menni a nyaralásból. Ezt követően ráadásul – mivel a rosszindulatú daganat az agyában fejlődik – Frank teljesen kifordul önmagából: elfelejt dolgokat, képtelen elvégezni a mindennapi teendőket, hallucinál, szeretteivel pedig mind türelmetlenebb, agresszívabb, végül kifejezetten durva.

Szörnyű ilyet írni, de a Járhatatlan út kérlelhetetlen kamerája végeredményben azt mutatja be, hogy amint a főhős szenved a ráktól, úgy szenved tőle a családja, azaz ő maga is rákos daganattá válik hozzátartozói életében. Sok egyéb mellett (a naturálisig természetes fényképezés, alkalmanként fix-kamerás hosszú beállítások, az aláfestő zene hiánya) az opus határozott tematikus párhuzamot is mutat a román új hullámmal, annak is egyik nyitóművével, a Lazarescu úr halálával. Ahhoz hasonlóan itt is azt figyelhetjük, ahogy a központi figura fokról fokra elveszíti személyiségét, és egy darab hússá válik környezete szemében, amivel (és nem akivel) foglalkozni kell. Frank földhözragadt passiója eközben olyan hétköznapian nyomorult, hogy még sírni sem lehet rajta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11104