KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eljő a napunk

Pápai Zsolt

Notre jour viendra – francia, 2010. Rendezte: Romain Gavras. Írta: Romain Gavras, Karim Boukercha. Kép: Andre Chemetoff. Zene: Sébastien Akchoté. Szereplők: Vincent Cassel (Patrick), Olivier Barthelemy (Rémy), Justine Lerooy (Natacha), Vanessa Decat (Vaness). Gyártó: Cinémage 4 / 120 Films. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 90 perc.

Romain Gavrasnak a neves Costa-Gavras fiaként és néhány sikeres videóklip rendezõjeként egyaránt biztosított volt a belépõje a nagyjátékfilm-piacra. Nem is tétovázott sokáig, és tavaly leforgatta debütáló munkáját. Ez elsõ blikkre igazi szerzõi darabnak tetszik: egyrészt azért, mert Gavras a rendezés mellett a forgatókönyvírásból is kivette a részét, másrészt pedig azért, mert a film több ponton a direktor videóklipjeit idézi. Az erõszak és az elszigeteltség mint vezértéma, továbbá a hideg színekben ázó, ipari és/vagy külvárosi környezet olyan elemek, melyek a Justice-nak forgatott Stressz és M.I.A. számára készült Born Free világát alapvetõen meghatározták.

Az Eljõ a napunkban egy fiatal és egy középkorú férfi az Álmok Földjeként aposztrofált Írország felé veszi az irányt, hogy megszabaduljon nyomasztó múltjától és terméketlen jelenétõl. A szerkezet erõsen epizodikus, ami még nem lenne baj, hiszen az ilyen típusú utazás-mozik egyik sajátossága éppen a pikareszk-jelleg, mindazonáltal a rendezõnek alig sikerül kohéziót teremteni a történések között. A film lényegében egy improvizációszerûen felépülõ jelenethalmaz, mintha csak Barry Levinson Esõemberének (!) artisztikussá alakított és társadalomtudatossá torzított (azaz egy kevés hétköznapi rasszizmussal fûszerezett) változata lenne. A párbeszédek jobb esetben laposak, rosszabb esetben ostobák, a hõsök motivációi gyakran zavarosak, a konfliktusok pedig kimódoltak. Az Eljõ a napunk a bugyuta extremitások filmje, az ügyetlenül sokkoló (vagy ha tetszik: sokkolóan ügyetlen) jelenetek közül kiemelkedik a szállóbeli orgiát követõ epizód (jakuzziba vizelés egy mozgássérült jelenlétében), a templom elõtti smaciparti, illetve a véres borotválás a gyógyszertárban. A záró-képsor ugyan megmutat valamit ennek a két embernek a társas magányából, de ekkor már régen késõ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10604