KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ha/Ver

Kovács Marcell

Kick-Ass – amerikai, 2010. Rendezte: Matthew Vaughn. Írta: Mark Millar képregényéből Matthew Vaughn, Jane Goldman. Kép: Ben Davis. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Aaron Johnson (Kick-Ass), Nicolas Cage (Damon Macready), Mark Strong (Frank D'Amico), Chloe Moretz (Mindy Macready). Gyártó: Plan B / Marv. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 117 perc.

 Hajmeresztő címet kapott a honi forgalmazótól a képregényfilmes mezőny egyik idei befutója, a Kick-Ass. A Guy Ritchie baráti köréből érkező Matthew Vaughn szórakoztató komédiát forgatott a szintén brit képregényíró, Mark Millar véres-vitriolos sorozatából. A történet főhőse balfék tini, aki a kamaszkor keservei elől a szuperhősök izgalmas és veszedelmes életébe menekül. Csonka család, viszonzatlan szerelem, bamba tekintet – Dave-ből akár remek Pókember is lehetne, némi szupererő kellene csak hozzá. Ő azonban anélkül is belevág, színes pizsamában, világmegváltó terveket dédelgetve rettenthetetlen igazságosztóvá változik. Megverhetik, megalázhatják, akkor sem tágít, és végül még társakra is lel. A szuperhősös mozikból ismerős panelek (kettős identitás, bosszú-tematika) a tinikomédiák kötelező kellékeivel keveredve (a tanárnő kábító dekoltázsa, internetezés letolt gatyával) rendeződnek szokatlan, de végül is nem meglepő harmóniába.

Millar a képregényipar egyik nagymenője, a Marvel vezető írója, átlagos tehetségű, de hihetetlen munkabírású képregénygyáros, aki nem mellesleg remek üzletember is: a Wanted után immár második saját (vagyis nem Marvel-tulajdonú) sorozatából hozott össze producerként mozifilmet. A Kick-Assben olvasóinak képregénymániáján gúnyolódik, sok-sok bennfentes poénnal, gyilkos szarkazmussal, de végső soron mégis az együvé tartozók megértésével és szeretetével. Ez a nagyon brit pofátlanság a filmváltozaton is átüt, pedig erősen tompítottak a hangvételen és a képregényfalóknak szóló belterjességen. A finomítás eredménye a megrázóan közhelyes, ráadásul rémesen elnyújtott akciófilmes befejezés, viszont ennek köszönhető a film legkedvesebb figurája is: a Nicolas Cage által alakított csupaszív apuka, aki a kislányából tündéri tömeggyilkost nevelt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10162