KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hajrá Bliss!

Tüske Zsuzsanna

Whip It – amerikai, 2009. Rendezte: Drew Barrymore. Írta: Shauna Cross. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: The Section Quartet. Szereplők: Ellen Page (Bliss), Marcia Gay Harden (Brooke), Eulala Scheel (Shania), Drew Barrymore (Smashley), Jimmy Fallon (Johnny Rocket), Juliette Lewis (Iron Maven). Gyártó: Mandate Pictures / Rye Road Productions. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 111 perc.

Ha versenyt írnának ki az utóbbi évek felnőtté válás filmjeinek legragyogóbb és legtöbbet foglalkoztatott hősnője-címre, a korona valószínűleg jó eséllyel kerülhetne Ellen Page fejére. A szívós, küzdelemre termett, ugyanakkor különleges bájjal ellátott kamaszlány-figura, a perverz férfiakkal való harc (Cukorfalat), vagy a szülés nehézségeinek leküzdése (Juno) után ismét rögös úton jár, amely azonos akadályokkal van kikövezve.

A 17 éves Bliss Cavendar-nek minden vágya kitörni eldugott, poros szülővárosából, Bodeen-ből, azonban a mellékelt ábra szerint Texasban erre csupán két lehetőség kínálkozik: ha valakiből futballsztár, vagy szépségkirálynő lesz. Bliss – bár anyja masszívan próbálja trenírozni az utóbbi cím megszerzésére – mégis úgy dönt, hogy a „Texas sárgarózsája”-projekt helyett más menekülési útvonalat választ: tehetsége és egy apró, korkerekítésről szóló hazugság révén bekerül egy austini görkorcsolya csapatba, ahol a sztárságért a legkeményebb, nyolckeréken száguldó helyi nimfák és démonok közt kell helytállnia. Bliss jól veszi az akadályokat, „Babe Ruthless” néven a legmenőbb játékosok egyike lesz, ráadásul az első igazi szerelem is beköszön egy amatőr rockbanda szépszál frontlegénye képében, a kettős élettel járó titkolózás azonban egyre nehezebb feladatnak bizonyul.

A szintén tinisztár-tőről fakadt Drew Barrymore első saját rendezésű filmje pontosan követi a coming-of-age filmek mintáit, ezen belül is a sport révén megszerzett siker és szerelem zsánertémáját dolgozza fel, akárcsak hét évvel korábbi elődje, a Csavard be, mint Beckham. A tinihősnek ezúttal ugyan nem kultúrközi partizánakciót kell végrehajtania, csupán az anyai magántradícióval kell szembefordulnia célja eléréséért, küzdelme mégsem válik alsóbbrendűvé, ahogy a bájos humort és az apró drámákat finoman adagoló ábrázolásmód sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10082