KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Delicatessen

Békés Pál

A Delikátesz szállodában, mészárszékben és húskimérésben minden lehetséges, de csak egyvalami bizonyos: a szállóvendégeket lemészárolják és húsukat kimérik.

Idő: alig valamivel a világvége előtt. Helyszín: valahol a világ végén. Az „odakintről” mindössze annyi tudható, hogy az élet valami okból kizökkent a normális kerékvágásból, és immár semmi remény, hogy valaha is visszatérjen – az út most már csak lefelé vezethet. Az „odabentről” pedig annyit, hogy a szállóvendégek egyetlen tevékenysége: korgó gyomorral és repeső szívvel várják, hogy mikor sújt le újra a szállodatulaj bárdja.

A horrorisztikus abszurd szinte kizárólag a végállapotba jutott, düledező hotel szorongató szobáiban, illetve a szálloda alatti kanálisrendszer klausztrofób folyosóin játszódik – itt, e csatornaszagú földalattiságban hemzsegnek az odafönti „rendszert” opponáló vegetariánusok.

Amikor az állástalan cirkuszi artista, akinek munkatársa, a hírneves csimpánz az áldatlan körülmények áldozatául esett (elfogyasztották), karbantartói állást kap a Delikáteszben, nem is sejti, hogy desszertnek hízlalják. Midőn ráébred, a film a pengeéles elméjű bohóc és a pengeéles bárddal fölszerelt hentesmester mérkőzésévé válik, melyet tovább bonyolít a csatornalakó vegetariánusok gabonarabló kommandóakciója.

Az eredmény: horror- és akciófilm elemekből szerkesztett, időnként filozofikus felhangoktól sem visszariadó sűrű téboly. Rútság, ostobaság és gonoszság oly tömény elegye zúdul a nézőre, hogy azon csak röhögni lehet, ráadásul sokat. A Delicatessen az utóbbi idők egyik legjobb komédiája – bizonyos értelemben műfajilag is újat hozó vígjáték: végjáték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=134