KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sárkányvadászok

Parádi Orsolya

Chasseurs de dragons­ – francia-német-luxemburgi 2009. Rendezte: Arthur Qwak és Guillaume Ivernel. Írta: Frédéric Lenoir és Arthur Qwak. Zene: Klaus Badelt. Gyártó: Futurikon / Luxanimation / Trixter Film. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 80 perc.

Ha egy animációs film felütésként egy Escher-kép bonyolultságát, a Miyazaki-féle Laputa, a repülő kastély és a Végtelen történet univerzumát képes felidézni, némi Kis herceges beütéssel és egy csipetnyi Shrekkel, az bíztató kezdetnek tekinthető. Ebben a mutáns sárkányok dúlta, pusztuló világban minden lebeg, és esik szét. Ameddig a szem ellát, kisebb-nagyobb szigetek keringnek egymás körül, a hatalmas palotányitól az egylépésnyiig. Előbbiben él Arnold király és unokahúga, a kis Zoe, aki mást sem tesz, csak hős lovagokról álmodozik. Az óriás testű, aranyszívű hallgatag Lian-csu, és szószátyár, élelmes kis barátja, Gwizmo botcsinálta sárkányvadászok, szívük vágya egy farmon élni. Egy marék arany hatására mégis felkerekednek, hogy megkeressék és legyőzzék a Világfaló szörnyet, Zoe pedig elszökik zsarnok felmenőjétől, hogy velük tartson. Látványvilág tekintetében monumentális és unikális alkotás a francia-német-luxemburgi koprodukció. A dolgok és a viszonyrendszerek relativitását, a világ bizonytalanságát a lebegéssel gyönyörűen szimbolizáló kulissza által a film üzenete – a barátság összetartó ereje, a hit és gyermeki fantázia megóvása, a kitartás fontossága – még meggyőzőbb lehetne, ha a kissé halovány és döcögő dramaturgia nem rontana az összhatáson. A figurák kedvesen amorfak és mindegyiknek megvan a maga jellegzetes vonása, de emellé nem társul igazi karakter: a nagy mafla kifejezetten unalmasra sikeredett. Van ugyan izgalom, van megkönnyebbülés, de katarzis nincs. Mégis, a látványvilág zsenialitása és igényes kidolgozása miatt a Sárkányvadászok kiemelkedő gyerekfilm: újabb bizonyíték a fantázia határtalanságára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10028