KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Astro Boy

Teszár Dávid

Astro Boy – hongkongi-amerikai-japán, 2009. Rendezte: David Bowers. Írta: Osamu Tezuka. Kép: Pepe Valencia. Zene: John Ottman. Gyártó: Endgame / Imagi Animation Studios / Tezuka. Forgalmazó: Palace Pictures. Szinkronizált. 90 perc.

A manga atyaúristenének becézett Osamu Tezuka alkotói pályája során több mint ezer képregénykaraktert hagyott az utókorra: a karrierindítóAstro Boy robotfiúcskája egyfajta Pinokkióba oltott Superman, akit Dr. Tenma balesetben elhunyt gyermeke képmására teremtett. Kalandjaiból Japánban elsőként készült rendszeresen sugárzott, harminc perces anime-tévésorozat (1963), de pionírszerepe még ezen is túlmutat, hiszen a japán rajzfilmszériák közül ezt forgalmazták először a tengerentúlon. A jóságos igazságosztó figurájának további generációkkal történő megismertetéséről egészen mostanáig a durván húszévente elkészülő, hazai televíziós rajzfilmsorozatok gondoskodtak (1980-81, 2003-04), a CGI-vérfrissítést David Bowers (Elvitte a víz) és a hongkongi illetőségű Imagi animációs stúdió vállalta magára.

Míg az 1963-as verzióban a növekedésre képtelen robotteste miatt adja el pótfiát az atya, 1980-ban pedig egy éttermi galiba is elegendő a kitagadáshoz, jelen munka már úgy tekint el a sorfordító esemény megokolásától, mint a forgatókönyvet jegyző Timothy Harris a formális logikától. A súlyos következetlenségeket mutatós akciójelenetekkel ellensúlyozó Astro Boy disztópikus jövőjében azt a kék színű, pozitív hatású energiagömböt akarja megszerezni a militarista Stone elnök, amellyel éppenséggel a címszereplő üzemel (nem is beszélve a további bonyodalmakat okozó gonosz piros energiagömbről). Bowers elhagyja az emberi elbánásra áhítozó robot-kisebbség problematikáját (a főhős itt már tökéletes másolat, a földlakók embernek nézik), helyette kapunk olcsó Bush-paródiát az újraválasztását hangsúlyozó, háborúmániás elnök képében, illetve kortárs amerikai animációs filmeket idéző, komikus epizódokat (Wall-E, Szuper haver, Robotok) – legyen bármilyen hűtlen Tezukához az új Astro Boy, az egészen bizonyos, hogy az eredetinél kissé idősebbre fazonírozott címszereplőjével azonos, kiskamasz korosztály pompásan fog szórakozni ezen a mozgalmas zagyvaságon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10009