KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrizetbevétel

Zoltán Katalin

 

A filmművészetben Antonioni Nagyítása bizonyítja legékesebben: konkrét sorsok, erkölcsi döntések bemutatása miként tartalmazhat általános ismeretelméleti-etikai kérdéseket.

Az Őrizetbevételjellegénél fogva – halványan felidézi emlékezetünkben ezt a „dokumentumot”, Antonioni művét. Claude Miller filmje csak látszólag krimi, valójában az igazság birtokbavételének csődjéről kíván szólni. Egy kettős gyermekgyilkossággal – ártatlanul – vádolt ügyvéd életét boncolgatják a lélekanalízis módszereivel. Ám a nyomozó hiába tárja fel a férfi házasságának poklát, szexuális nyomorát, kitaszítottságát – a lélek legmélyebb titkait nem fejtheti meg.

A filmnek ez a tanulsága nem a művészileg konkréttá tett mese fordulataiban rejtőzik. Márpedig mozgalmas cselekmény nélkül az önmagukban érvényes igazságok – korunk kommunikációképtelensége, elsivárosodása, a világ megismerhetőségének korlátai stb. – csak lapos általánosságok maradnak. Az eleven, árnyalt emberábrázolás hiánya a figurákat elszegényíti, körvonalaikat elmossa vagy éppen két lábon járó patologikus képletté merevíti. A hősöket ráadásul hihetetlen motivációk hajtják. A gyanúsított – mert biztosan ismeri Freud bűntudat-elméletét – csak azért ismeri el a bestiális gyilkosságot, mert vonzódik egy gyereklányhoz. Felesége pedig olyannyira gyűlöli őt vonzalma miatt, hogy egyenesen halálát kívánja. A hiteltelen szituációkban nehezen mozognak az egyébként kiváló színészek: Michel Serrault, Lino Ventura és Romy Schneider.

A filmet a kimódolt fordulatok, illogikus „csavarintások”, művészieskedő sejtelmességek végül is egy olyan rejtvényhez teszik hasonlóvá, amelyhez elfelejtettek kulcsot adni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6839