KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nőrablás

Koltai Ágnes

Peter Grenville Becketje óta alig született olyan remek, valódi történelmi film, mint a 14. századi Szerbiát, a délszláv kultúrát bemutató Banović Strahinja (amelyet nálunk, ki tudja miért, a kalózvirtust idéző Nőrablás címmel forgalmaznak). Peter Grenville és Vatroslav Mimica kivételes érzékkel ragadta meg az Atlantiszként elsüllyedt múltat; nem pusztán az osztályharcok történetét ábrázolják, hanem a személyiség drámáját (ők talán még Flaubert pompázatos Szalambóját is meg tudnák filmesíteni). Igaz, nemes irodalmi művet dolgoztak fel: Grenville Anouilh Becket, vagy Isten becsülete című drámáját, Mimica egy középkori délszláv hősi éneket.

Egy fájdalmas hősi ének és egy freskó őrzi Strahinja bán emlékét, aki nemcsak elrabolt asszonyát vette vissza az „Anatóliai Sátántól”, a kegyetlenkedéseiről hírhedt török vezértől, hanem bátran szembeszállt a pusztító ősi szokásjoggal is. Strahinja a papok néma fenyegetése ellenére sem veszi el önkezével hűtlen felesége szeme világát. Jóllehet férfibecsületét kockáztatja, s kipenderül az olyannyira áhított hatalomból is, de cserébe megleli lelki békéjét.

Bár Mimica nem fékezi fantáziáját a harci düh és a középkori kegyetlenkedések felidézésében (tobzódik a karóba húzás, lefejezés, nőgyalázás látványában), ám filmje valójában egy kifinomult lélek rajza. Strahinja reneszánsz értelemben vett személyiség: amikor vét atyái törvényei ellen, a szerelem, a morál, az egyéniség jogát védi. S közben felsejlik a török veszély árnyékában gyermeki tudatlansággal civódó szerb nemesség sorstragédiája is: 1389-ben, Rigómezőn a papság, a szent kard és a talizmán már nem nyújtott oltalmat a janicsárok ellen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6459