KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törvényszéki héják

Nóvé Béla

 

A művészet pusztító szenvedély – művelése, élvezete előbb-utóbb maradandó egészségkárosodáshoz vezet. Nagyon is érthető hát, ha a világ józanabbik, önkímélő fele látványos méretekben kezd leszokni róla. Szenvedélybetegek, művész-áldozatok – mint arra Ivan Reitman tanmeséje int – azért még így is szép számmal kerülnek. Kiváltképp a hírhedt New York-i műkereskedő maffia ezotériá-val és dollármilliárdokkal fertőzött televényén, hol némelyek, e végzetes mániától űzve, a vesztegetéstől, zsarolástól, rablástól, gyújtogatástól, sőt alkalmasint még tömeggyilkos happeningek rendezésétől sem riadnak vissza, hogy az olyannyira áhított művek birtokába jussanak. A módszer kézenfekvő: a halhatatlanság ára a művész halála – miért is ne lehetne a fentebb említett eszközökkel fölgyorsítani az elmúlás lassú folyamatát. Az ilymódon megkaparintott életművet aztán körüllengi a rejtelmes halál, a művészi mártírium fennkölt aurája – no meg a sznobizmus és a pénzvilág örök bálvány-imádata.

Még szerencse, hogy akadnak immunis egyedek is, afféle érzéketlen, merőben gyakorlatias lények, akiket nem pörköl meg az artisztikum démoni lobogása, s akiket a kortárs művészetnél jobban izgat a kortárs műkereskedelem egynémely kriminális talánya. Robert Redford egy államügyész, Debra Winger egy ügyvédnő szerepében ezen rég eltemetett bűnös titkokat indulnak exhumálni – a szakmai és dramaturgiai pikantéria kedvéért: kéz a kézben. Hősies erőfeszítéseik láttán a nézőt megnyugtató bizonyosság tölti el: a művészet hamis nimbuszát a kérlelhetetlen igazság előbb-utóbb szertefoszlatja. A film végére az egész humbugból nem marad más, csak a pénz, önzés és gátlástalanság csupaszon égnek meredő motívumváza, ami közérthetősége folytán, hála az égnek, nem szorul további esztétikai magyarázatra...

Vae victis! – Jaj a legyőzöttnek!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5385