KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Válaszút előtt

Tótisz András

 

Szerencsére a kommunista lány sokkal csinosabb a lövöldöző anarchista nőnél. A jóléti társadalmat jelképező szőke valaha igen szép lehetett, de ma már nem az igazi.

A három nő: három életút, cél, stílus, és mivel mind a három lehetőség nyitva, áll – a film az NSZK-ban játszódik – hősünk előtt, ő mindhármat kipróbálja. A nőket is, és az életformákat is.

De méltánytalan volna csak ennyit mondani, ez a film ennél jobb. A terrorista lány volt szeretője ma jól menő ügyvéd, egykori barátnője hivatalos védője. A közkedvelt üdülőterület katonai támaszponttá alakítása körül dúló harcok valóban lehetőséget adnak arra, hogy az alkotók fölvessék korunk alapkérdéseit. Vajon meddig terjed a demokrácia türelme? Mit tehet a demokráciában bízó és játékszabályait elfogadó polgár, ha csendes tiltakozása hiábavaló. Mit ér ehelyett – a jól szemmel tartott anarchista fiatalok pisztolya, a kommunisták unalmas filmvetítése?

Izgalmas és hiteles – időnként – a Válaszút előtt, aztán – mint bábu mögül a játékos – felbukkan a mondanivaló és a jellemek sablonja. Ez okozhatja, hogy a kérdéseket, s a hős választását nem tudja megválaszolni a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7916