KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A varázsló inasa

Tardos János

Hogy, hogy nem, Karel Zémant húsz év alatt elfelejtettük. Éppen két évtizede annak ugyanis, hogy félig rajz-, félig játékfilmjét, a Némo kapitányt vetítették nálunk. S bár ez a mű akkor nyilván formai újdonságnak számított, mégsem kavarta föl a filmvilágot; sem a nézők, sem a kritikusok kedélyét.

Friss filmjére, A varázsló inasára sem emlékszünk majd húsz év múlva (már egy hét távlatából is foszladoznak az emlékképek).

Különben olybá tűnik, Zéman „lehiggadt”. Trükkök már nincsenek, illetve ami van, az többnyire átlátszó, sőt álmosító. Műfajilag rém-rajzfilmnek nevezhetnénk; meséjét tekintve gyerekfilm, ám ha rémségeit végigborzongtuk: Hitchcock-utánzat. Csak az zavar némileg, hogy ezúttal mindent előre látunk, s ez még a rémrajzoknál is jobban borzolja idegeinket.

Az még hagyján, hogy Zéman az erkölcsi tanulságban olyasmikre hívja föl a figyelmünket, mint: „télen mezítláb kóborolni rossz”, „a szerelem legyőz minden akadályt” avagy „a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött”. De oly unalmas a körítés a néha-néha felvillanó szellemes rajzokhoz, hogy valószínűleg még a gyermeknézőket is elálmosítja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7662