KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csendes érintés

Koltai Ágnes

Csendes érintés – megkésett találkozás egy fiatalemberrel; csendes érintés – egy utolsó szerelmi fellobbanás; csendes érintés – az óhaza végső üzenete. Egy megkeseredett, szomorúvá öregedett zenész, lengyel hazáját a második világháború után elhagyva, a hűvös Észak-Európában szép pályát fut be. Már a halál felé tart, midőn két fiatal berobban az életébe: egy lengyel fiú, aki tanulni szeretne tőle, alázattal fogadni a mester szavait, és egy dán lány, aki mézízű csókokkal kecsegtet.

A Csendes érintés Krzysztof Zanussi korábbi műveitől eltérően nem morális dráma. Lélekrajz. A psziché, az elfojtások eleddig jeges tekintettel végigpásztázott birodalmában a rendező nem mozog oly otthonosan. Zanussi nagy utat tett meg a filozófiától az érzelmekig, s most gyengéden hajol hőse, a gyermekien önző, követelőző zenész fölé. Hagyja, hogy szinte fürödjön a fájdalomban. A kiszikkadt, alkotókedvét vesztett művész képtelen megbirkózni a biológia követelőző egyszerűségével, az öregedést végső árulásnak, a legalávalóbb csalásnak tartja. Hogy kifogjon a szemfényvesztőkön: kiszívja mindenkiből az energiát, pusztít a kikövetelt szeretettel.

Lesznek talán, kik túl finomkodónak, cizelláltnak tartják majd Zanussi őszi szonátáját, ezt a keserű-katartikus búcsút a férfikortól, a múlttól, a művészet felszabadító erejébe vetett hittől. Nem ok nélkül. Mégis ez az egyik legbensőségesebb Krzysztof Zanussi-film (mert alkotója őszinte önmagához, mert nem titkolja érintettségét) akkor is, ha az önsajnálat heverőjéről nem tudott felkelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=661