KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Forróvérű kísértet

Ardai Zoltán

Ha elfogadjuk egy leplezetlenül hibbant, minden gondolattól sterilizált vígjáték létjogosultságát, semmi okunk nincs bármit is felróni a Forróvérű kísértet alkotógárdájának. Kikapcsolódásunk tökéletes lehet: a film számára összehordott hihetetlen sztori-elemeket komputerrel sem lehetett volna szórakoztatóbban összekombinálni, majd a mesét a sorra kijátszott félreértés-variációkon át boldog végkifejletig vezetni. Adva van mindehhez egy okkal-ok nélkül szaladgáló, izgő-mozgó, heves mimikájú üzletember (Johnny Dorelli „önfeledten komédiázó” kabinetalakítása), aki épp akkor, amikor csődbe jut, „váratlanul” egy zord várkastélyt örököl, ráadásul hozzájut a valószínűtlenül szép, s épp ennyire tisztalelkű társörökösnő ismeretségéhez. A kastély tele van rejtett csapóajtókkal, s falai közt egy évszázadok óta nőre éhes kísértet bujkál; aki szakasztott mása a szangvinikus üzletembernek. Tudnunk kell, hogy láthatatlanná válni is képes. Most felvirrad a napja: bőven akadnak nők az idelátogató társaságban. A néző gyönyörűségére szolgál, hogy az idétlen szituációk újabb és újabb kiszámítható képletei mindig időre előállnak: percekre sem szűnik a várt (sőt már kívánt) fordulatok patronropogása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6496